121. PÁRIZSI JEGYZETEK

I.

Leo Taxil halála

Meghalt elfelejtve és búsan egy híres nevû ember: Leo Taxil. Gabriel Jogand volt a becsületes neve, amint jóformán csak most derült ki. Õ azonban a Leo Taxil nevet tette híressé egy világraszóló komédiával. Soha még senkit úgy nem gyûlöltek a klerikálisok, mint õt. Ez a jezsuiták neveltje írta a legszörnyebb pamfleteket Róma ellen. S micsoda nagy esemény volt az 1885-ben, amikor ez az antikrisztus megtért. Richard, a mostani párizsi érsek benedikciót adott neki. XIII. Leó pápa teljes abszoluciót még hátralévõ életére is. S a többire mi fiatalabbak is emlékezhetünk már hahotázva. Tizenkét esztendeig Róma szolgálatában cselekedte azt Taxil, amit addig Róma ellen tett. Miket írt össze a szabad gondolat ellen. Fõképpen a szabadkõmívesek Sátán-imádásáról. Igazán ezeket az õrült butaságokat csak Rómában hihették el. De el is hitték, elhitték még Diana Vaughant is. E hölgy egyenesen a Sátántól érkezett volt, hogy az Egyház keblére dõljön. A Sacré-Coeur templomban Te-deumot mondott az érsek. Parocchi bíbornok pápai áldást küldött a hölgynek. De Taxil még itt sem állott meg. A jezsuitáknak ajándékozta egyik legveszedelmesebb ördögnek a farkát. S tizenkét év után derült ki, hogy Leo Taxil olyan bolondot ûzött Rómával, amilyet még nem látott a világ. Azóta Taxil tovább írta Róma ellen a könyveit. Az antiklerikális tábor már nem nagyon bízott benne. De annál bõszebben gyûlölték a klerikálisok. Egy kis gyászt megérdemel ez a tüzes, vad, kalandos ember. Õ az egész világ elõtt derítette ki, hogy milyen siralmasan, fetis-imádókat megszégyenítõen buta az az egyház, melynek még ma is megvan az ambíciója, hogy az emberiséget vezesse.

II.

Vacarescu Helén könyve

Carmen Sylvánál nem szerencsésebb Vacarescu Helén. Carmen Sylva is éppen mostanában írta össze legherbateásabb gondolatait az emberszeretetrõl. Vacarescu Helén pedig most jelentetett meg Párizsban egy kötetnyi román néplegendát. A könyv címe Nuits d’Orient. S ha véletlenül éppen ez idõben nem kaszálja az urat és a zsidót a román paraszt, most lehetne írnivalójuk a francia romanofiloknak. Mert valóban szépek, különösek, költõiek ezek a népmesék. Mint ahogy minden érzelmesebb és megpróbáltatottabb népnek meséi ilyenek. Csakhogy ma már a nép bánatos mesékkel és dalokkal nem akar jóllakni. Sem Romániában, sem máshol. S ez kimondhatatlanul fájhat olyan érzékeny szíveknek, mint Carmen Sylva s egykori kegyeltje, Vacarescu Helén.

(Párizs, március 31.)

Budapesti Napló 1907. április 5.

A. E.