159. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Sírnak a Zápolyák

Bánffy Dezsõ Mohácsra utazik, könnyeivel a Csele-patakot táplálni. Andrássy Gyula a Mohi-puszta tájékán kereng egy jó automobillal. Barabás Béla a segesvári csatatéren zokogta ki magát, ha igaz. Ezek a hírek egyelõre politikusaink nyári szórakozásáról. Bizonyosan Világosra is eljut egy-két felhõs lelkû honférfiú. Nagypéntek elõtt keresztjáró vénasszonyok szoktak ilyen sírást végezni. Igaz, hogy ezek a vénasszonyok megkönnyebbülhetnek a sírás után. Azonban a magyar politikusoknak ezer évig kellene sírniok legalább. Sírjanak és bömböljenek, uraink, nagy férfiak. Ami átok ül ezen a szerencsétlen országon, mind önökért ül. Ami bûnt itt elkövettek, mind önök követték el. A Zápolyák, a nagy hazafiak, a politikusok.

II.

A kegyetlen Statisztika

Csitt, most pedig némuljunk el egy kis idõre. Szemeink csak meredjenek tovább is egy könyvre. Egy kegyetlen, hivatalos statisztikai könyvre. Némuljanak el a magyar impérium és a harminc millió magyar bolondjai. De némuljanak el a nagy magyar kultúra fanatikus akarói is. Némuljunk el és ne bántsuk egymást. Üljünk a földre, mint a gyászoló zsidók. Vagy mint a falurosszák, ha váratlanul fejbe kólintják õket. Hogy mi történt? Semmi sem történt, semmi új. Egyszerûen csak a számok álltak elébünk. Ebben az országban majdnem tizenegy millió ember nem tud magyarul. S ugyanebben az országban majdnem tizenegy millió ember nem ismeri a betût. Miért vernõk egymást, mikor ilyen rettenetesen meg vagyunk mi úgyis verve?

III.

Kaland a Tátrában

Tehát automobil-kalandja már Paulay Erzsinek is akad. Egy rémes hírbõl, amely a lapokat bejárta, ennyi a nevezetes. És ez a rémes hír csupán ennek akart a híradása lenni. Az elsõ nagy automobil-eset a Jászai Marié volt a magyar deszkák vidékén. Amikor a vasutas-sztrájk idején Szegedrõl automobil hozta és adta vissza Budapestnek a mûvésznõt. És a modern technika mai boszorkányos idejében milyen hamar következett - a Fedák Sári automobilja. És ma már Paulay Erzsi is automobilról csapja magának a reklámot. A világ és minden a világon csakugyan demokratizálódik. Az automobil pedig nemsokára még a bicikli elõtt is pirulni fog.

IV.

Amerikával bajunk lesz

Amerika, vegyük már bátran észre, nagyon figyel bennünket. Egyre gyakrabban küld ide jószemû tanulmányozókat. Itt, helyben, szeretné megtudni az okokat, amelyek a mi magyarjainkat kiüldözik. És ha megtudta, akkor Amerikával bajunk lesz. Akkor Amerika még kevésbé fog örülni a magyar bevándorlóknak. És Magyarországnak ma egyetlen szociál­politikusa - Amerika. Andrássy Gyula százszor drákóibb fiú lehetne. Amerika és kivándorlás nélkül az oláh parasztlázadásnál rettenetesebb lázadás törne ki Magyarországon. Nekünk tehát nagy érdekünk, hogy Amerika tovább is befogadja a mi földönfutóinkat. De ne felejtsünk el még valamit. A magyar ember az amerikai ember hite szerint - hun. A hun pedig, ha fehér is, éppen olyan utálatos neki, mint a sárga hun. De Japánnak vannak hadihajói és ágyúi. Japán meg tudja követelni, hogy az õ véreit Amerika megtûrje. A mi ágyúink azonban a magyar vezényszóval együtt a Lengyel Zoltán lármás álmaiban vannak elraktározva.

Budapesti Napló 1907. július 13.