162. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Nasi - a börtönben

A kamorrák és maffiák Olaszországa megemberelte magát. Nasi ex-minisztert, aki annyira emlékeztet bennünket itthon valakire, börtönbe csukták. A szép nevû Regina Coeli börtön õrzi a híres urat. És most lázadjon föl újra Trapani, a Nasi választókerülete. Lázadjon föl egész Szicília, Szardínia és fél Olaszország. Ezt a szégyenes komédiát Európa és a világ elõtt nem tûrhette tovább még Olaszország sem. Ez talán most már végre komoly letartóztatás lesz? Nasi urat jól fogják õrizni a Regina Coeliben s nem lesz belõle ismét politikai menekült? A képviselõ úrból, a tolvaj hazafiból, az ex-miniszterbõl, a demagógból, a gazemberbõl.

De nem lehet mégse megjósolni, mi lesz s mi lehet még a Nasi-ügybõl. Egy bizonyos, hogy halhatatlan példája lesz annak, hogy a mi századunkban milyen olcsó gazemberek lehettek drága hazafiak.

II.

Francia diákok Németországban

Gambetta Sedan után diák-regimenteket csinált Franciaországban. Franciaország mai férfiait arra tanították az iskolában, hogy kell a Rajnán rohamban átlépni. Hogy kell golyót lõni Elzász-Lotaringia elrablóiba. És ma átlépik bizony a francia diákok a Rajnát. De éljenzõ deputáció s lelkes szónoklat várja õket. Vakációkon francia és német családok kicserélik gyermekeiket. És diák-expedíciók járják be a két országot. Francia tanárok elviszik látni és okulni Németországba diákjaikat. A németek már elõbb is elvitték az övéiket Párizsba s máshová. Egy kölni távirat érdekesen beszél errõl a változásról. A Rajna mellékére megérkezett egy diákcsapat. S az üdvözlõ beszédre a vezetõ francia tanár azt felelte, hogy ez a diákexpedíció nemcsak a nyelv fejlõdését és a kultúrát akarja megismerni Németországban. Ha most francia diákok jönnek Németországba, egészen más érzéssel jönnek, mint ezelõtt. Nem gyanakvással nézik ezt a nemzetet, amelyet nem ismertek idáig. Hanem azért jöttek, hogy megtanulják: miként dolgoznak, miként gondolkoznak, miként éreznek Németországban.

Hogy százezerszer, az unalomig kell az ilyesmire rámutatni, különösen nálunk Magyar­országon. Hogy milyen egyeztetõ, milyen legfõbb minden: a kultúra akarata és szeretete. A kultúra békít, hódít s olyan gyönyörû eseményeket produkál, amilyenek a vérszagú históriában sohse történtek eddig.

III.

Az emberséges Andrássy

Az egész világon emberség és könyörület ébredt föl a gyermekek iránt. A gyermek iránt, aki nem tehet róla, ha az õ apját törvénytelen szerelmes alkalom vezette az anyjához. A mai rendben minden irgalom kevés a törvénytelen gyermek iránt. Csak a mi miniszterünk, aki a törvénytelen gyermekek minisztere is, sokallja még azt is, ami az új éra elõtt Magyarországon megindult. Utólagos házassággal törvényesített gyermekek keresztlevelébe már nálunk se ragasztják a kincstári bélyeg mellé a szégyenbélyeget is. De Andrássy miniszter nagyúri, feudális lelke sokallja a humánus szecessziót. Õ most másként intézkedett: ha a szülõk törvényesen egybekelnek, de nem kívánják törvényesíteni elõzõ gyermeküket, hát az marad tovább is fattyú, az anyja nevén. Beillik ez gyönyörûen abba a rendszerbe, amelynek Apponyi a minisztere. Minden vonatkozásban mindenkitõl meg kell kérdezni, milyen vallásban született. Ha magyar a neve, érdeklõdni kell, így, e néven hívták-e mindig. Törvényes, utólag törvényes, törvénytelen vagy utólag is törvénytelen-e? Mert nincs ez a társadalom eléggé szétzüllve, mert túlságos sok volt már úgyis itt az emberség és a demokrácia.

Budapesti Napló 1907. július 17.

Lellei