175. ABBÁZIA LEGSZEBB HÖLGYEI

Tehát Abbázia ez évben is ledarálta a maga szépségversenyét. 1. Nánássy Ödönné. 2. Piliss Mimi. 3. Abelovszky Margit. Egytõl-egyig okvetlenül olyan szép hölgyek, akik nemcsak Abbáziában lennének gyõztesek. Habár én csak Abbáziát s az effajta versenyeket ismerem. A koszorúzott hölgyeket, Abbázia idei királynõit, sajnos, nem. Hazafias lélekkel örülök azonban magam is, mert e beauték magyarok. S mert legszebbeknek kijelentetni még egy abbáziai versenyen sem dicstelen.

Hajh, nem mindenkik tudnak olyan könnyen dönteni ebben az ügyben, mint az abbáziai pályabírák. A Szépség fölismerésében és imádatában ugyan nagyon megromlott ez a mi korunk. De még mindig él tíz vagy ezer javíthatatlan, szomorú keresõ. És nemcsak a testetlen Szépségnek vannak ilyen kielégítetlenjei. Keresik néhányan az Asszonyt is, mint fõ-Szépséget. Vannak még olyanok, akik azt hiszik, hogy elevenen is lehet olyan nõket találni, amilyenek reánk versekbõl, képekbõl, szobrokból kacagnak vagy kisírnak.

Rodin, az öreg, a nagy Rodin, amikor a barna, hindu táncosnõt, Ruth kisasszonyt megismerte, sírt örömében. Hogy íme van még egyetlen szép ezen a rút világon. Ugyanez a Rodin azt mondta, amikor Szizova[tha] király táncosnõi Párizsban jártak:

- Ha húsz évvel fiatalabb volnék, utánuk szöknék és sohse látna többé a világ.

Mert akik az asszonyok asszonyát, a Szépet, az Asszonyt keresik, csak szomorúak Párizsban, Londonban, Budapesten és Abbáziában. Azoknak forrón elképzelt hellén nõk lázasítják meg álmaikat. Talán sohase élt finom hetérák, Venus-modellek.

Szizovat[ha] táncosnõi elõtt egy budapesti aszfaltbetyár kiköpne. Ruth kisasszonyért sem õszintén rajonganának a budapesti smokkok. De az asszonyi szépség költõi már-már mindenütt elfordulnak a civilizált, agyonápolt nagyon fehér s elnyomorodott nõi testektõl. Lehet, hogy hiában [!], de az egzotikus, a vad asszonyok szabad és érintetlen szépségérõl képzelõdnek.

Japánban él egy civilizáció-gyûlölõ francia mûvész-ember. Egy olyan mûvész-ember, aki már nem is alkot, csak szenved és kutat. Ez beteg lesz az undortól, ha Tokióban olykor egy parisienne-t kénytelen látni. Egy parisienne-t, akiért esetleg százan és százan epednek.

Viszont az is híres dolog, hogy még a nem-mûvész lelkek is jobban buzognak idegen fajbeli szépek elõtt. A párizsi nõ nem szép, de aki Párizsból hosszabb idõ után tér vissza Budapestre, hetekig szomorú s elkerüli szemeivel is a mi kikiáltott szépeinket. A szerecsen gaz állat lesz, ha a fehér nõ szemébe nagyon belenéz. A japán ember a kínai nõért tud elkövetni nagyon bolondokat.

Ez mind azt jelenti, hogy a legalsóbb rendû férfiú is kielégítetlen. Minden táján a világnak talán az is volt mindenkor. A nõi szépség sem az a szépség, amelyet meg szoktunk találni. Boldogok és irigylendõk az emberek ott lent Abbáziában. S mindenütt, ahol a legszebb egyet, kettõt, hármat játszva találják és koszorúzzák meg.

Budapesti Napló 1907. augusztus 2.

A. E.