179. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Mór és Jakab

Ezek az idõk nevezetes idõk most Magyarországon. A vagy-vagynak, a nagy vajúdásnak a kora. De egyelõre még csak jel és készület minden. Egy bizonyos csak, hogy új Magyarország jön. E komoly idõkbõl se felejtsük ki azért a jókedvet. Mi nagy jókedvvel olvastuk, hogy az ország klerikálisait Mór városába verbuválják. Mór városa az a Pécs, ahol a szabad­gondolkozók tartották kongresszusukat. Mór pedig püspök vala Pécsett s Mórt boldoggá avatta Róma. A mi klerikálisaink tehát most Mór nevében szervezkednek. Ez azért kedves, mert tudvalevõleg nálunk minden újító, minden radikális - Jakab. Tessék vitázni arról, hogy melyik a szebb név. De nekünk iszonyúan tetszik, hogy szembekerült a két név. Ne hagyd magad Jakab, mert Mór már boldog. De neked, óh Jakab, még ezután kell tenned valamit a boldogságodért.

II.

A Város ellen

Magyarország önálló városainak polgármesterei kongresszusra gyûlnek. Ha igazán együtt­éreznek városaikkal, nagyon keserû hangulatban. Sohse kényeztették el ebben az országban a városokat. De ilyen rosszindulat se tombolt még a városok ellen. Mélyebben járunk s helyesebben írjuk, ha így írjuk: a Város ellen. Amikor ez az ország mai parlamentjét összeállította, ez bizonyos volt. Ez a parlament és kormánya a vármegyei rakoncátlanság eredménye. S leghõbb álma is, hogy középkorian hatalmasítsa újra a vármegyét. Mert a Város a láz, a nyugtalanság, a munka és a fejlõdés. Egyszóval a Város: a kultúra. Egy vigasztalása lehet a Városnak: alapjában nem õ ellene dolgozik ez a mai hivatalos, nagy ellenszenv. A kultúra ellen dolgozik.

III.

Pius pápa és a kolostorok

Írják a lapok, hogy Pius pápát nagyon bántják a szaporodó kolostor-botrányok. Ilyenformán kilátásunk van arra, hogy ezután kevesebb kolostorbotrányról olvashatunk. Mert ezután nagyobb lesz a titoktartás. E hírrel kapcsolatban, talán egy kissé szeszélyesen, írunk ide valamit. A Milánóban kiszellõztetett apáca-gyermekotthonról van szó. A lapok azt írják, hogy a kolostor orgiáira elegáns fogatokon és automobilokon jártak egyházfejedelmek, fekete arisztokraták, vallásos bankárok és pápai grófok. Viszont ugyane lapok szerint a gyermekek moslékon éltek, piszkos rongyokban koldultak, ugyanazok a gyermekek, akiknek a kedvéért az elõkelõ vendégek jöttek. A lapok bûnösek a hihetetlenségek föltálalásáért? Avagy a kolostorokban a hihetetlenségek is megtörténnek?

Budapesti Napló 1907. augusztus 6.

Lellei