187. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Eppur si muove?

A csittvári krónika diákjai azt álmodták, hogy száz esztendõ múlva nem lesz templom Magyarországon és sehol. Kórházakká, kultúrpalotákká, menhelyekké alakulnak a templo­mok. Szegény, néhai, nagy Jókaink olyan idõkben írta e regényét, amikor Magyarországon ez a hit minden Európa felé tekintõ magyar ember hite volt. Akkor sokaknak fájt a büszke, drága, úri templom olyan falvakban, ahol emberek, testvéreink disznóól-lakásokban éheztek, kínlódtak s szereztek ezerféle nyavalyát. Ma ez nálunk kevés embernek fáj, a templomok sokasodnak, a szerzetek özönlenek. Az Alkotmány pedig még egyre zokog: kevés a templom. Lázadoznak az élettõl meggyötörtek, dolgozik a papokkal párhuzamosan a kivándorlás, az alkoholizmus, szifilisz, éhínség és tuberkulózis. De ez mind nem baj, csak az baj, hogy kevés a templom. Ha több lesz a templom - és egyre több lesz - nem lesz semmi nyomorúság ez országban. Több dominikánust, több jezsuitát, több karmelitát, több lazaristát a magyarnak. Sõt alakítsuk át minden középületünket templommá. Szabadkán már kezdik: az új városház, félig, feszületes templom lesz. Szegény, néhai nagy Jókaink s hajh, valamikori csittvári krónikások, ez a szép Magyarország alaposan befütyült minden emberséges próféciának.

II.

Giuseppe Gennari bûne

Gennari József nem írta be nevét sem a magyar, sem az olasz kultúra történelmébe. Ha õ például spiritiszta, nem árt vele a magyar géniusznak s a magyar nimbusznak. De Flammarion Kamill kétségtelenül nagy emberük a franciáknak és - spiritiszta. És az öreg Sardou megkaphatta a becsületrend nagykeresztjéhez a szalagot, holott múltjában spiritiszta foltok vannak. Jules Bois finom, elõkelõ író, ma már nem spiritiszta, de akkor volt a legfinomabb és legelõkelõbb, mikor egy mûvészember nagy szerelmével s erõnek erejével arról akart meggyõzõdni, hogy a spiritizmus a jövendõ emberiség megváltása lesz. Ezer, még nagyobb nevekhez fûzött példával élhetnénk. De csak az a célunk, hogy a Gennari József ügyében egy nagy igazságot kimutassunk. A spiritizmus nem bûn, nem gyalázó gyöngeség. A spiritiszták csalják hitben egymást, jóhiszemûen a legtöbbször, mint ahogyan e földi életben mindazok kénytelenek egymást csalni, akiknek céljuk, akaratuk, vágyuk: hinni. S a legszkeptikusabb lények is vallják, hogy tele van a mi belsõ és külsõ életünk hatalmas, szép, megfejtendõ titkokkal. A világ egy nagy evangélium s minden egyes ember egy-egy vers benne. Majd egyszer ezt az evangéliumot meg fogják írni. De pénzbûzt s perverz csalást szagolni ott is, ahol nagyon valószínûen az örök boldogságkeresés egy primitív kultuszáról van szó - ez lelki szegénység és embertelenség.

III.

A vármegye bölcsessége

Nógrád vármegye már megoldotta a cigánykérdést: nagy körültekintéssel, röviden, urasan, elegáns módon. Nógrád vármegye a maga cigányait kitoloncoltatja a maga területérõl. Eddig van és tovább nincs ez a bölcsesség. Hogy a cigánykérdés Magyarország európaiatlanságának egyik fájó eredménye, errõl egy büszke vármegye nem szokott beszélni. Hogy egy teljes, igaz, nagy társadalmi kultúra mechanice megszüntet ilyen bajokat, mint a cigánybajok, errõl semmi. De azért Nógrád vármegye mégis megoldotta a cigánykérdést. Mert most már egyszerûen mit kell tenni? Minden törvényhatóság kergesse ki területérõl a cigányokat. Ha minden magyar törvényhatóság átkergeti a határon a cigányokat, akkor Magyarországon nincs cigány, mert Magyarországot a törvényhatóságok alkotják. Akkor legföljebb Fiuméba szorulnak a cigányok, mert a corpus separatum sohase teszi csak azért se azt, amit a többi magyar törvényhatóság cselekszik.

Budapesti Napló 1907. augusztus 14.

A. E.