189. CHÉLARD ÚR LAPJA

Vigyáznak Magyarországra - Ábrányi úr nagy munkában - Külföldön kell ütni most már a darabontokat

Van Magyarországnak egy francia barátja: Raoul Chélard. Ismerõs név: e barátunkról már írtunk egyet és mást. Madame Chélard, barátunk felesége, egyszer jellemezte a helyzetet. Könnyek között mesélte el egyik álmát nagy társaságban. Látta az ura szobrát a szép Magyarországon. A Budapesti Hírlap palotája elõtt állott a szobor. A szobor alján koszorúk, miket a hálás magyarok helyeztek le.

Ez az álom megmagyarázza, hogy Chélard úr minõ fontosságot tulajdonít magának. Igaz, hogy ez az álom nem fog teljesedni. Egyszerûen azért, mert a Budapesti Hírlap palotája elõtt Rákosi Jenõ lovas szobra fog állani.

Miként megírtuk már egy ízben, Chélard úr lapot szerkeszt. A lapot röviden „La France à l’Étranger”-nek címezi. Megjelenik olyankor, amikor Ábrányi Kornél cikk-témákat és a magyar kormány pénzecskéket küld.

Legutóbbi száma e jeles lapnak például már egészen magyar számú. Közli az államvasutak hirdetését. Magyar fürdõhelyeknek csap reklámot, nyilván ingyen. Kikapnak a horvátok, nyilván ingyen. És mivel Ábrányi Kornélnak nincs szerencséje a francia lapoknál, ide helyezi el legszerencsésebb érveit.

A Temps például még azután sem volt hajlandó a magyar koalíciót szeretni, miután erre õt a Budapesti Hírlap vezércikkben szólította fel s miután Ábrányi Kornél rektifikációját kellõ gúnnyal leadta.

Itt van azonban Chélard úr. Õ szívesen közli Ábrányi úrnak s íródiákjainak minden elmésségét. S ha már a m. kir. miniszterelnöki sajtóiroda a romlott külföldön jobb lapokban és jutányosan nem tud gõzerõvel érvényesülni, Chélard úr lapjában viszont szokatlanul õszinte. Teheti, mert fizet érte s meg is teszi. A Temps-nek úgy odamondogat, hogy az egyszerûen impozáns. És Chélard úr lapjában még abból sem csinál titkot Wekerle Sándor sajtóirodája, hogy antiszemita. Ezt azonban a koalíciós zsidók intézzék el. Minekünk csak az az érdekes, hogy miután belföldön már nem lehet darabontverésbõl megélni, külföldön, mint az mániákusokhoz és rossz lelkiismeretû emberekhez illik, drága pénzen csináltatnak egy zugrevüt, hogy a darabontok mégis ütve legyenek, mivel a darabont csak ütve jó.

Szóval szabadon piheghetsz szeretett hazám. Ha itt bent nem is vigyáznak reád, külföldön, a mûvelt külföldön direkt revüket tartanak ki a te érdekedben.

Budapesti Napló 1907. augusztus 17.

a.