197. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

A gimnázium kérdése

Ifjabb Pató Pál úr sokkal ártalmasabb egyén, mint az apja vagy a nagyapja volt. Mert a régi Pató Pálok boldog, csendes idõkben éltek gyorsvonat és automobil nélkül. Ellenben ifjabb Pató Pál úr szintén ráér mindenre, belátása is van. Csakhogy mindent akkor lát be, amikor már késõ. Most például már belátja, amit két évtizede hiába ordítottak a fülébe. Azt tudniillik, hogy a magyar gimnázium lélekmészárszék. Hogy az osztály-wirtschafton kívül a gimnáziumnak köszönhetjük azt a nemzedéket, melynél haszontalanabb, léhább egy korban és egy országban se élt. Pató Pál úr kezdi ezt belátni, zokog is miatta, de cselekedni még így elkésve se fog. Megmarad tovább is mai szabásában, gyilkos munkájában a magyar középiskola. Butítja, pocsékolja, öli azt az anyagot, amelybõl Magyarország számára intelligenciát kellene nevelni. Mert Pató Pál úr azt már nem látja be, hogy a mai gimnázium azért nebáncsvirág, mert ennek az iskolának rendszere, nevelése áll nagy érdekében a mágnásoknak és a papoknak.

II.

Háború ellenség nélkül

Hát mi is üdvözöljük a Pécsre sereglett klerikális hadat. Igazuk van, õk az erõsebbek, õk az okosabbak. A háború pedig nem csókos, zsebkendõkiváltósdi játék. De azért engedtessék meg sírva elkacagnunk magunkat. Hol az ellenséges hadsereg, mely ellen a klerikalizmus sora­kozik? A haladásnak, a világosságnak, az újításnak van-e szervezett tábora Magyar­országon? Olyan, amely ellen érdemes volna drága mozgósítást rendezni? Legföljebb arról lehet szó, hogy valamikor lesz ellenség. Mert lehetetlen, tudományellenes kétségbeesés volna azt hinni, hogy csak éppen Magyarországon nem lesz szervezett, félelmes, szép, hatalmas tábora az emberi haladásnak. A háborút tehát a feketék egyelõre ellenség nélkül harcolják. Mulassunk vagy sírjunk e furcsa-furcsa háborún?

III.

Jön az ínség

Erdélybõl, Biharból, Beregbõl, Árvából, mindenünnen egyforma hírek. Már-már itt az ínség és rettenetes tél vár a magyar föld népére. Még talán Belényes vidékén sem lesz másként, pedig egy képviselõválasztás sokat tud enyhíteni egy-egy vidék dolgán. És e vészhírekre talán megriadnak azok, akik bennünket kormányoznak? Dehogy, szaporodnak a csendõrõrsök s a fõszolgabírók mindenünnen boldogan jelentik, hogy szekérszámra szedik össze a nép között terjesztett izgató iratokat. Így kell ínséget megelõzni és szociális politikát csinálni. A fõszolgabírói irodák tele vannak elkobzott nyomtatványokkal. Az egereknek legalább lesz mit fogyasztaniok Magyarországon.

Budapesti Napló 1907. augusztus 27.

A. E.