204. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

A különféle diák urak

Fiuméban és Susákon hadsereg szükséges a horvát szokolisták ellen. No, a horvát diákokban se telhetnék túlságos öröme egy Elisée Reclus-féle embernek. Ezek a diákok egyébként, vigasztalásul, mindenütt egyformák. Fiume olasz diákjai vannak olyan vadak, mint a horvátok. Lengyel diákok, oláh diákok, cseh diákok, mind-mind alaposan maszlagosak. Csak éppen, hogy a fokosaik nem egyformák, de õk, ismételjük, igen. Begyük tele van az iskola hazafias frázisaival, olvasmányaival, verseivel. Hazájukat, fajukat mentik, ha kell, ha nem kell. Van egy kegyetlenül jó, személyes megfigyelésünk ez ügyben. Prágából kivándorolt egy család, s a fiuk olyan amerikai lett, hogy csehül is alig beszélt. Hazajött vendégségbe s két hét múlva utcai harcban verekedett a német diákokkal. Európa úgy megzavarta a fejét a maga idült bolondságaival, hogy a fiú egyszerre elfelejtette az okos, egészséges Amerikát. Viszont az ellenkezõre is van egy csinos példánk. Kecskeméthy Gyõzõ levetette a brigadéros ruhát s abbahagyta a honmentést, mihelyt Amerikába óhajtott utazni, ha ugyan odautazott.

II.

Egy magyar miniszter ambíciója

Önök olvashatták: Kossuth Ferenc v.b.t.t. úr Ivánka Imre automobilján átrándult Marien­badba. Az Ivánka Imre automobilja, ha önök véletlenül emlékeznének a zirci választásra, valamikor nagyon büdös volt. Az egész ország befogta volt az orrát, sõt a függetlenségi pártban se merte mindenki mondani, hogy Ivánkának, a zirci mandátumnak s az Ivánka automobiljának jó szaga van. Mindegy, ma már a Vezér beleül a legbüdösebb automobilba is. De mi az ördög lelte Kossuth Ferencet, hogy csúzosan is eltöfftöffözik Marienbadba. Mi csak sejtjük: ez a Kossuth Ferenc a legambíciózusabb öreg nõk közül való. Olvasta, hogy Edwárd király Clemenceau-val barátkozik, holott Franciaország miniszterelnöke nem is tud olyan jól angolul, mint Magyarország kereskedelmi minisztere. Jött azután egy még sajátosabb, még fájóbb hír: Fráter Lorándnak is kilátása van arra, hogy az angol király szóba áll vele. Erre Kossuth Ferenc v.b.t.t. úr már nem tudott nyugodtan maradni. Ha politikusnak õ nincs is olyan nagy, mint Clemenceau, de mûvésznek van olyan mûvész, mint Fráter Loránd. Hátha Clemenceau és Fráter Loránd között õ is besurranhatna néhai Károlyi Pista királyi cimborájához. Sikerült-e, sikerül-e, nem tudjuk, de ha sikerülne, errõl a nemzeti vívmányról egy hétig vezércikkeznék a koalíciós sajtó.

III.

Akik csak az istenben bíznak

Nyilván jó keresztények Magyarország mai gazdái, kivétel nélkül. Hiszen egy Apponyi és egy Zichy Aladár a miniszterük. Bakonyi Samu is keresztény, bizonyisten keresztény. Visontairól s a még apróbb zsidókról pláne szó se essék. Mindnyájan keresztények, akik csak az istenben bíznak. Most például, hogy a belényesi kerületet elvesztették, imádkoznak. Jön a hír, hogy Lukács László nagybeteg. S õk, a jó keresztények imádkoznak: bárcsak az isten megváltaná szenvedéseitõl. S ha Lukács László meghalna, no volna öröm. Zengene a zsoltár: az isten a koalícióval tart. Most már tudniillik rábíztak mindent az istenre.

Budapesti Napló 1907. szeptember 5.

A. E.