207. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Az eldugott pénzek

Beszélgessünk izgató témáról: Magyarországon eldugott pénzek vannak. Most Szegeden találtak meg negyvenezer koronát rongyokba csavarva. Egy özvegyasszony helyezte el ilyen ügyesen a vagyonát. Meghalt a pénzes özvegy s majdnem kisöpörték utána a drága rongyokat. Néhány évvel ezelõtt Debrecenben leégett egy nádfedeles ház. Civis-gazdája nagyon búsult a házért, mely természetesen nem volt biztosítva. De még jobban búsult azért a tizenötezer forint jó pénzért, mely szintén elhamvadt. A derék civis a padláson, egy szarufa mögött, a nádban tartotta a pénzét. Az meg valamelyik hajdúvárosban történt, hogy elloptak tizen­hétezer forintot egy búzás hombárból. Ugy-e, hogy mindez mesének tetszik ma Budapesten? Milyen jól járnának a szövetkezetek, ha az ilyen kis eldugott pénzekhez most hozzá­juthatnának. Ha már úgyis kisöprés, tûz és lopás fenyegeti az ilyen pénzeket.

II.

Az urak mulatnak

A Tattersallban diadalt aratott a nemzeti ügy. Janek, magyar zsoké, boxpárbajban félholtra verte Carslake kollégáját. Carslake angol ember, aki Ausztráliából került hozzánk. Tehát a diadalmas párbajt bátran Ausztrália fölött aratott magyar gyõzelemnek lehet fölfognunk. A párbajt végigélvezték magyar sportembereink közül is sokan. Fogadások történtek pro és kontra. A mágnások ujjongtak, amikor a két véres mókus-ember õrjöngve püfölte egymást. Ez lesz most már az új mulatság. A bikaviadal barbár dolog. Talán még a kakaspárbajtól is visszariadna Boda fõkapitány érzékeny szíve. Azonban embereket hóhéroltatnak egymással nyugodtan a mágnás urak. Miért ne, mikor voltaképpen egész Magyarországon ez folyik. Mi, sok millióan, az élet harcában halálra tépjük egymást, hogy a mágnás urak mulassanak.

III.

Egy új asztalos

Nagy szenzáció az nálunk, ha úrból lesz dolgozó ember. Egy doktor juris, fõvárosi fogalmazó cselekedett volt ilyet. Sokan emlékezhetnek még az esetre. Asztalosnak csapott föl ez a kivételesen okos úri ember. Bejárta azóta a Nyugatot s megtanulta a mûasztalosságot. És most mûhelyt és modern lakásberendezõ vállalatot rendezett be. Az új asztalosról sok helyeset és tanulságosat lehetne írnunk. Ám az ember nem mer elõre, vaktában lelkesedni. A magyar társadalom úri társadalom és bosszúálló társadalom. Megbosszulja azt, aki az õ úri törvényein túlteszi magát. Itt még mindenki meglakolt, aki elõrehaladottabb társadalmak törvényei szerint igazodott. Kívánjuk az új asztalosnak, hogy büszke asztalos tudjon maradni.

Budapesti Napló 1907. szeptember 8.

Lellei