215. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Björnson - porosz bérenc?

Björnsterne Björnson porosz bérenc most már - Apponyi Albert védõinek bátorságából. Valóban rettenetes dolog, hogy Magyarországon milyen tréfát lehet ûzni az újságolvasóval. Itt hírlapok élnek meg nagyszerûen abból a föltevésbõl, hogy a magyar publikum - analfabéta. Rákosi Jenõ lapja például nyugodtan hazudja, hogy Björnson nemrégiben megtámadta a Poroszország által sanyargatott lengyeleket. Még a forrást is megnevezi, hol: a Courrier Européenben. Mert Björnson a pángermánokkal tart barátságot s német kiadókból él. Csak­hogy mi is olvastuk néhányan azokat a bizonyos Björnson-cikkeket. Björnson igenis támadta a lengyeleket, de nem Pózen lengyeleit. Támadta az oroszországi és ausztriai lengyeleket, akik jobban elnyomják a ruténokat, mint Oroszország, Ausztria és Poroszország valaha is elnyomta õket. Támadta a lengyeleket, mert fajgõgbõl, osztályérdekbõl s olcsó hazafiaskodásból az orosz dumában a forradalmi pártokkal szakítottak. Támadta s támadja a lengyel slachtát, melyet nagyon sokszor együtt idéz a magyar uralkodó osztállyal, a porosz junkerekkel, oláh bojárokkal, Európa e legvadabb reakcionáriusaival. Mindezeken fölül pedig Björnson nyílt, kemény ellensége a német imperializmusnak. S ha Magyarországon lehetséges, hogy porosz bérencnek nevezzék ezt a nemes, bátor, nagy embert. [!] Akinek a szíve a mienk is, minden elnyomottaké. Aki ismeri a magyar paraszt elnyomottságát is és szenved miatta. S akit Apponyi Albert sohse fog meggyõzni arról, hogy õ, Apponyi, a demokráciának és emberi haladásnak a barátja.

II.

A megjavított Apponyi-rendelet

Apponyi a madarak és fák ünnepét megcsinálta nálunk, mert hallott róla. S mert nála az élet esztétikai értékelése csak ilyen jól megdolgozott, miniszteri rendeletre alkalmas közhelyekben tud demonstrálódni. De pózoló miniszteri rendelet is adhat derék ötleteket a napi élet[r]e s a természettel õszinte viszonyban álló ember számára. Olvastuk például Kincs Gyula, zilahi kollégiumi igazgató évnyitó beszédjét. Ez a jeles pedagógus, derék lelkes ember másként csinál madárvédelmet, mint a miniszteri rendeletek. Magyarországon évenként kétszáz millió koronánál többre megy a gazdasági kár, amit a rovarok okoznak. S ezt a kétszáz milliót ennek a szegény országnak, hol embervédelem nincs, megmenthetné a madárvédelem. Zilahon nem alakítanak madárvédõ egyesületet s nem csinálnak hozzá paragrafusokat. Minden diák kézadással kötelezi magát az osztályvezetõ tanár elõtt, hogy barátja lesz a madaraknak. A tanárok is kötelezik magukat, hogy diákjaikat megtanítják az okos madár-szeretetre. Pózoló rendeletnél s frázisos ünnepnél mennyivel szebb, több, józanabb, emberibb gondolat ez.

III.

Maróczy - csak második

Nem kell a sakkhoz érteni sem, hogy az ember nagyszerûen mulasson, valahányszor Maróczy mesterünk külföldön versenyez. Ha a tornán elsõ lesz a magyar mester, mindenki ujjong s olvassuk a himnuszokat a magyar zseni páratlanságáról. S micsoda savanyú, rövid regisztrálás lesz az ügybõl, ha Maróczy nem lesz elsõ, mint most is. Királyi mûvészet-e a sakk, vagy sem, tudja az ördög, de Maróczyt megvigasztaljuk. Ez már régi magyar szokás: egyéni babérokat szívesen fogadunk el közhasználatra. Szükség esetén Dürer Albertrõl is kisütjük, hogy magyar vala. Aki külföldön dicsõséget szerez magának, attól szívesen vesszük el a dicsõséget. Még örüljön Maróczy, hogy az õ mûvészete csak sakk s nem valami nagyobb, fájdalmasabb mûvészet.

Budapesti Napló 1907. szeptember 19.

Lellei