229. A DICSÕSÉG HATÁRAI

[Párizsból jelentik:]

Paul Deschanel most szép beszédet tarthatna az emberi nagyság semmiségérõl. Deschanel ugyanis a francia akadémia tagja, képviselõ és a képviselõház egykori elnöke. Azelõtt õ volt a parlament legszebb embere s még most is a legpiperkõcebb parlamenti szónokok közé tartozik. Egyidõben még majdnem köztársasági elnökké választották, több ízben a legzajosabb botrányok hõse volt. S mindezek ellenére elásta a végzete.

Egy levelet címeztek a nevére hamis lakáscímmel. A levél természetesen annak rendje és módja szerint a postahivatalhoz került s a közönyös alkalmazott egyszerûen ráírta a levélre: A címzett ismeretlen.

Ennek az esetnek ötletébõl több francia lap felelevenít egy hasonló esetet, mely nem kisebb emberrel történt meg, mint Alphonse Daudet-vel. Daudet egy külföldi tisztelõjétõl levelet kapott egyenesen a francia akadémiához címezve. Daudet tudvalevõleg nem szerette az akadémiát, nem is volt tagja sohasem. A „Halhatatlanok” címû regényében véres, kegyetlen szatírával kigúnyolta és nevetségessé tette az összes halhatatlanokat. Minden akadémikus rettegett már a Daudet név hallatára is.

A levélhordó az említett levelet egyenesen az akadémia titkárához vitte. A titkár elolvasta a címzést egyszer, kétszer, háromszor, elpirult, a vállát vonta, azután közönyös hangon így szólt, lassan silabizálva a világhíres Daudet nevét: Daudet… Daudet… A címzett ismeretlen… Teljesen ismeretlen…

Így állt bosszút az akadémia a nagy Daudet-n. A maga módja szerint…

Budapesti Napló 1906. december 12.