238. TRISTAN BERNARD ÚJ DARABJA

[Párizsból írják:]

Tristan Bernard-tól, a kiváló humoristától most mutatott be egyik párizsi színház egy darabot „Sa soeur” címen, mely jeles kvalitásai mellett is csak mérsékelt sikert aratott. Tristan Bernard, a szeretetreméltó és mosolygó francia ebben a darabban nem azt a meleg, kedves poézist csillogtatja, melyet a francia nép s a világ szeret. Itt is megnyilatkozik ugyan a fölényes és mély humorista, de a bonyodalom inkább külsõségeken épül és Bernard sok helyen nem idegenkedik az olcsóbb hatásoktól sem. A színjáték sokkal hihetetlenebb, semhogy komolyan vehetõ vígjátéknak nevezhetnõk és nem elég komikus arra, hogy bohózat legyen. Egy apának két leánya van. Az öregebbik mindig szomorú és komoly, a fiatalabbik víg és jókedvû. Egyszer csak jõ egy kérõ, aki megkéri az öregebbik kezét és megkapja az apa beleegyezését. A leány azonban titokban mást szeret s megkéri a kérõt, hagyja el õt. A kérõ engedelmeskedik neki. A leány húga azonban azt hiszi, hogy nõvére boldogtalan s elhatározza, hogy a hûtelen kérõt visszahozza s egy régi komikus barátja kíséretében egy nagyvilági tengeri fürdõbe megy. Itt kokottnak öltözik, hogy az elpárolgott kérõhöz jobban közeledhessék. Ez meg is történik, de a võlegény nem sokat teketóriázik, hanem még azon melegében szerelmet vall a csinos leányzónak. A lány ezen annyira megrémül, hogy nyomban gépkocsira száll s öreg nagynénjéhez a falura menekül. De az elõbbi võlegény sem tágít, mert neki is van gépkocsija s a leány után száguld. Az öreg nagynéninél összejõ az apa, a két lány, a visszavonult võlegény s az öregebbik leány kedvence, egy szótalan, félénk gentleman, aki eddig még nem mert nyilatkozni. Természetesen két házassággal végzõdik a vígjáték. Számos, víg jelenet, ötletes párbeszéd akad, de - mint párizsi levelezõnk írja - Tristan Bernard-tól már jobb darabot is láttak.

Budapesti Napló 1907. február 13.