247. „MADELEINE, GYERE VISSZA!”

Párizsi szenzáció újsághirdetésekben - A férj hiába könyörög - Madeleine nem megy vissza

Budapest, július 31.

Nagy francia, angol és orosz lapokban két hét óta könyörgõ levelek jelennek meg bizonyos Madeleine-hez. E könyörgõ leveleket Madeleine férje írja. Sír, ígér, esküdözik a levelekben, melyekért csinos hirdetéspénzeket kell fizetnie a kiadóhivatalokban.

Amennyiben a levelekbõl meg lehet állapítani, a szerencsétlen férj dúsgazdag orosz. Az asszony valószínûleg angol vagy francia. S az is valószínû, hogy Vichy-fürdõben volt férjével együtt s innen szökött meg. Hogy egyedül-e vagy mással, azt alig árulják el a levelek. De elárulnak nagyon sok pikáns, érdekes és megható dolgot.

Egyik levelében azt írja Madeleine férje, hogy õ egyedül bûnös. Bevallja, hogy a karaktere hitvány s hét éven keresztül méltatlanul kínozta a feleségét. De arra esküszik, hogy õ sohase csalta meg. „Felejtsd el a múltat - írja a boldogtalan férj - úgy, mint én.” „Nem fogunk soha beszélni róla.” „Éppen ma hét éve vezettem oltárhoz az én édes menyasszonyomat, Madeleine-emet”. „Emlékezz, mire esküdtünk: élve-halva el nem hagyjuk egymást.” „Az én Madeleine-em nem lehet esküszegõ.” „Neked fogok élni, csak a te számodra.” „Nappal végzem az ügyeimet s este viszlek szórakozni, ahová akarod.” „Atyád is sírva kér, gyere vissza.” „Õ a leányát, én a mindenemet kívánom látni.” „Ha pénzre vagy akármire van szükséged, írj s én azonnal küldök mindent.” „Minden a tied.” „Ha visszajössz, azonnal utazunk Trouville-ba, Ostende-be.”

Ez csak néhány kiszakított mondat Madeleine boldogtalan párjának forró és kétségbeesett leveleibõl.

Ígéri a levelekben, hogy Vlagyivosztokba nem mennek többé vissza lakni. Szentpétervárott rendez be fényes lakást. A Riviérára mennek télre stb. stb. A levelek egyre kétségbeesettebbek lesznek. Azt üzeni Madeleine-nek a férj, hogy a végrendeletét is megírta. Nézze meg a párizsi orosz konzulnál. Minden vagyonát Madeleine-re hagyta.

És Madeleine mégsem jelentkezik. Az olvasók pedig egész Európában mosolyognak egy szerencsétlen ember balesetén, aki nagy élettragédiáját sorok szerint fizetve kénytelen a szívtelen nyilvánosság elé vinni.

Budapesti Napló 1907. augusztus 1.