7. MAGYARORSZÁG ÚJJÁSZÜLETÉSE

Most már egészen megnyugodva tekintünk a pécsi kongresszus felé. Rendben van minden; már szidják õket, a világosság emberei tehát jól dolgoznak. Szidják õket. Sõt, ami több: megállapítják róluk, hogy le vannak gyõzve. Önök csodálkoznak? Ne csodálkozzanak. Prohászka gyõzte le õket… Ezt mondják odaát. Rendben van. Ezt nyugodtan tudomásul vehetjük. Majd mikor az apologetika tankönyve a tudomány mérlegén többet fog nyomni, mint a matematika könyve, akkor igaz lesz, hogy Prohászka legyõzte a progresszió embereit. Addig hadd ujjongjanak odaát; a szívükben úgysem lehet más, mint elfogódás és riadt félelem. Mert Pécsett ismét kiderült, hogy Magyarországon megvan az anyagi és a szellemi megújhodás minden feltétele. Szellemi értékekben, erkölcsi erõben, munkakedvben gyönyörûségesen gazdag tábor ment el a pécsi kongresszusra a világosság, a haladás és a kultúra lobogója alatt. És nincs itt félelem sem. A tudománynak ez a csapata bátor és erõs. A tudományos mérkõzésben, a szellemi fegyverekkel vívott harcban már az övék a gyõzelem. Eljön az idõ, mikor a politika harcában is az övék lesz. Az az idõ lesz Magyarország újjászületése.

Budapesti Napló 1907. október 6.