14. BAJ VAN A PARASZTTAL

(Falusi jegyzetek)

Csögön, Kegyén, Girolton s máshol alázatos oláh parasztok éltek még nem nagy ideje. Nagyapáik jobbágyok voltak, s õk úgyszólván beleszülettek az urak süvegelésébe. Így volt és így - nincs - panaszolták nekem, hogy otthon jártam, pátriámbeli urak. Jó, ostoba arccal, fontoskodva, leplezett, tréfás ravaszsággal reszkíroztam meg:

Persze, persze, elrontották õket az agitátorok, a pópa, az oláh fiskális.

Urambátyámék azonban nem vették észre a tréfát, s gúnyosan legyintettek a kezükkel:

- Dehogy az agitátorok, más itt a baj: elromlott a paraszt. A magyar parasztnál már régibb a betegség, s most utolérte az oláht is. Hogy õ is kimegy Amerikába, bánná a fene, de vissza is jön. Ha az ispán elmegy napszámos-szerzésre, kénytelen könyörögni hozzájuk. Elromlott a paraszt, Amerika és a szocialisták elrontották.

*

Beszélgettem ezerholdas urakkal, akiknek a birtoka körül apáik korában még kálvinista magyar falvak nyüzsögtek. A magyarokból éppen hogy magnakvaló maradt itt-ott. Nem nagyon szaporodtak, a város is szívogatta föl õket, Amerikába is sok elment. Akkor nem búsultak az urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, s az oláh olcsóbb volt és alázatosabb. Úgy látszott, hogy minden úgy sikerül, mint három-négyszáz-ötszáz év elõtt. Ha a magyar jobbágy makrancos volt, menjen isten hírével. Itt az olcsó, az alázatos oláh, s egész vidékek így cserélõdtek föl népességükben. S íme, rossz idõket élünk, a régi recept nem ér semmit. Az oláh paraszt is elromlott, nem akar barma lenni az uraságnak. Szomorú idõk járnak, s az ezerholdas urak káromkodnak.

*

Politikáról nehezen váltanak szót, hallgatnak a falusi urak. Sok minden fáj nekik, sok mindent szégyellnek, hallgatnak. Õsz van, ez zsúr-szezon a falvakban is. A birtokos urak meghívják a plébánost, a kálvinista papot, a jegyzõt, a tanítót is, mert kezd nõni az unalom. A plébános összevész a kálvinista pappal a szekularizáción. A tanító szerényen, de szidja Apponyit, s a jegyzõ védi az egész kormányt. A legnaivabb birtokos úr vágja el a gordiusi csomót:

- Urak, urak, ne bántsuk egymást, össze kell most nekünk tartanunk. Ez a büdös választói jog a veszedelem, s minden magyar embernek támogatnia kell a kormányt.

*

Vihar-szag van a falvakban is, sõt ott van igazán. Tasnádra eljött beszámoló helyett egy kis murizás céljából a képviselõ úr. Még az eladósodott bérlõk is négyes fogattal rukkolnak ki. Szeretnénk ugyan szónoklatot hallani a képviselõ úrtól, de így se baj. Így viszont mindenki a képviselõ úrnak mondhatja el a saját véleményét. Az öreg Károly bácsi, a vármegye nesztora is sort kerít rá, s könnyes szemmel, reszketõ hangon mondja el a képviselõ úrnak a véleményét:

- Öcsém, elvesz az ország, a haza, a magyarság. Mondd meg Kossuthnak, tegye jóvá, amit az apja vétkezett. A paraszt is boldogabb lesz, ha megint jobbágysorsba jut.

Budapesti Napló 1907. október 16.

A. E.