22. HELÉNA-KÉRDÉS

- Vannak-e szép nők? -

Most megint Marcel Prévost rángatta elõ a Heléna-kérdést, ezt az ostoba ötletet. A Heléna-kérdés sehogyse Páris szép szeretõje körül forog. Nem tudományos kérdés, nem Homérosz-magyarázat, nem históriai kétség. Még csak nem is Menelaosz halhatatlan szarvainak a kérdése. A Heléna-kérdés röviden az, hogy elcsúnyultak-e az asszonyok vagy sem. Valakinek eszébe jutott, hogy a nõi szépség nemcsak elváltozott, de el is múlt. Szép Helénák ma már nincsenek, s a Lajosok maitresse-ei s a napóleoni dámák között akadt talán csak egy-két halvány mása Helénának. Ma szép nõk nincsenek, csupán olyan nõk, akiket kinevezünk szépeknek.

Az bizonyos, hogy nagy festõk és szobrászok, akik szerelmileg hamarosan kitombolták magukat, régen elégedetlenkednek. Õk igenis azt állítják, hogy a civilizált nõstény egyszerûen ocsmány. Elpuhult, elaránytalanodott, eléktelenedett, már-már csak váz lett, amely szépíthetõ. Szépíthetõ kozmetikával, masszázzsal, kendõzéssel, ruhával, mûvészi eleganciával. Az öreg Rodin, a nagy szobrász, például minden reményét és hódolatát a vad, egzotikus nõk mezítlábjai elé rakja. Arról a Ruth kisasszonyról, aki, ha jól olvastam, mostanában fog Budapesten táncolni, s aki állítólag indiai hölgy, Rodin kijelentette, hogy fölér Amerika és Európa összes asszonyaival.

Hogy a mûvészek, különösen a fáradtak, misztikusak, nyugtalanok vagy vének miket mondanak, az a többi embernek nem okvetlenül fontos. De a Heléna-kérdést most írók, krónikások kezelik, bogozzák. Meg kell tehát sürgõsen állapítani, hogy a Heléna-kérdés - nincs. Mert a nyomtatott betû éppen úgy téveszt, mint a kép vagy a szobor. A milói Vénusz modellje esetleg igen olcsó, elnyûtt nõcske lehetett. S abszolute nem támogatja semmi azt a föltevést, hogy Heléna királyné valami más szépség lehetett, mint például Türk Berta kisasszony.

Ellenben az ötlet kedvéért is szívesen beismerjük, hogy nõi szépség voltaképpen nincs. Nem is volt, nem is lesz, csak az van, amit mi, férfiak látunk. Nem a nõk csúnyultak tehát, hanem a férfiak lettek neuraszténiások, kételkedõk, s az õs hímtõl annyira eltávolodottak, hogy már nem is a létezõ nõk között válogatnak, hanem a hajdaniak s az elképzeltek között is. Azért egy-egy félóráig örökké lesznek nõk, akikrõl abban a félórában õrjöngve valljuk, hogy Heléna királynõ szobaleányuk se lehetett volna.

Budapesti Napló 1907. október 25.

Lellei