35. BJÖRNSON - DON QUIJOTE

A vén Björnsonnak hetekig kellett szamárkodnia, míg Magyarországon megszületett egy irodalmi szitok. Dicsérem azt a nem zseniális, de okvetlenül jóízlésû újságírót, aki Don Quijoténak nevezi az öreget. Eddig az agyalágyult, a hülye, a vén barom, a norvég ökör, a tébolyodott aggastyán járták. Egy lélek nem érezte meg Magyarországon, hogy ilyen érvekkel egész Európa elõtt elvesztjük a pört. A Don Quijote sem érv, de legalább kultúremberek szájába és tollába illõ gorombáskodás. Ne feledjük el, hogy Björnson ez idõ szerint Victor Hugo hajdani szerepét tölti be a világ szemében. Úgy ismerik az egész világon, mint a szorongatott igaz ügyek önkéntes fiskálisát. S arra is emlékezzünk vissza, hogy mikor Victor Hugo bántott bennünket az oláhok miatt, a magyar kormány és közvélemény nem elégedtek meg a francia író-Jupiter lemarházásával. Informáltatták, meggyõzték, kibékítették az agg költõkirályt, mert akkor még kultúrlevegõje volt a magyar tüdõnek. Nem öntötte úgy el a vad tudatlanság ázsiai áradása az országot, mint a Jang-ce-kiang szokta Kínát.

Piszkolódásainkat bizonyosan közlik Björnsonnal a denunciánsok. De ezekrõl csak Björnson fog tudni, ami talán szerencsénk is. De ha csak piszkolódunk, s az értelmi kultúra kipróbált, európai fegyvereivel meg se kísértjük meggyõzni Björnsont, nem joggal hiheti az öreg, hogy az õ cseh-tót levelezõinek van igazuk?

Ez a Björnson-affér sokkal szomorúbb, mint amilyennek futtában látszik. A norvég költõ csakugyan Don Quijote a mi dolgunkban, de ezt a világ nem tudja. A Björnson hatása minden ma élõ intellektuelre kétségtelen, s kétségtelen az is, hogy Björnson rettenetesen árt nekünk.

Ám ez a büntetésünk nekünk, mert egy Apponyi a miniszterünk. Valaki, aki a karakterébõl kifeketéllõ jezsuitasággal minden haladó kultúrember haragját reánk szabadítja. S aki - õ, a nagy szószátyár - nem tud megvédeni bennünket az õ személye miatt az egész magyarságot ért bántalmakért. Lesz még módunk sok, talán érdekes titkot fölfedeznünk a Björnson-ügyben. Most csak annyit tanácsképpen némely lapoknak, hogy állapodjunk meg a Don Quijote szóban. Mert megtörténhetik, hogy Björnson lefordíttatja s leközölteti, amit a magyar lapok írnak. S akkor már igazán bajos lesz Európa elõtt helyrehozni azt, ami ma még - szerintünk - helyrehozható.

Budapesti Napló 1907. november 17.

A. E.