38. GYÖRGY KIRÁLY MULAT

(Párizsi levél)

Nem a belgák királya a legpárizsibb fejedelem, hanem György király. Homérosz epigon népének királya. Érdekes dolog, ahogyan a görög király belopta magát a párizsiak szívébe. Jött, jött sûrûen Párizsba, zaj nélkül, inkognitóban, s úgy mulatozott, mint Edward király valamikor. Jóformán észre se vette Párizs a görög felséget, s mikor észrevette, már imádta.

Az öreg, vidám király a maga Athénjából túlságosan gyakran jön az új Athénba, Párizsba. Szép görög ordókat osztogat szét, s az Opera táncosnõinek megveregeti a - vállukat. György király itt Párizsban egészen demokrata, ami félig erény, félig - muszáj. Manapság a fejedelmek csak Párizsban lehetnek szelíd emberek s György király szereti a szabadságot. A minap egy estén a Casino de Paris-ban, Párizs e híres mulatójában, egy bepezsgõzött görög diák beleütközött egy úrba. Csak akkor nézte meg, mikor már megtörtént a katasztrófa, de akkor nagyon, nagyon megnézte. A szerencsétlen diák majdnem térdre rogyott, s görögül ordítozta: éljen a király. Tudniillik György királyba ütközött bele a görög ifjú, aki szeret a Casino de Paris-ba járni.

A Casino de Paris egyébként ma Párizsnak a leglátogatottabb helye s az idegenek Eldorádója. Valami furcsa, bolond balettet játszanak most itt. Ennek a balettnek az az igénye és érdeme, hogy Párizs legfiatalabb, legszebb táncosnõi táncolnak benne. Van esze és - kora György királynak, hogy idejár. Különben is a Casino de Paris úgy vigyáz az etikettre, mint Athénban az udvarnál sohase teszik. Nincs rá eset, hogy estélyruha nélkül bejöhessen egy nõ, aki - magános nõ. A Casino de Paris ambíciója az, hogy Párizst elegánsnak, igazi Párizsnak lássa az idegen, még ha király is.

A nagy fényességben, páholyában igazán nem emlékeztet Odüsszeuszra a görög király. Odüsszeusz majdnem disznóvá változott a Kirke kedvéért, s ez volt a legkomolyabb kalandja. Ellenben György király európai úr marad még a balett-táncosnõk között is, és neki nem ártanak a kalandok.

A lapok, a párizsi lapok ravaszul leközlik az Athénból jött táviratokat, nagy politikai bonyodalmakról szólnak ezek a táviratok. Nyomorról, mely rablóbandákba seregelteti György király alattvalóit. Panamákról, pénzügyi válságokról, amelyek nemcsak Budapesten gyakoriak, de Athénban is elõfordulnak. György király arcáról senki se olvashatná le ezeket a bajokat. Van egy görög korcsma a Szajna túlsó oldalán. Mint a Párizsban élõ budapestiek mondják: Budán. Ebbe a görög korcsmába ifjú görögök járnak, de nincs közöttük egy se olyan ifjú, mint György király.

Kár, hogy a régi szép, pajkos operettek divatja elmúlt. Milyen szép operett-téma volna ez a király, aki ma is király Beociában. Egy király, aki öreg korára fölfedezte az életet, Párizst, a nõket és lumpolást s az - ifjúságát.

Párizs, november 15.

Magyar szó 1907. november 21.

Brown