52. A GYERMEK, A GYERMEK

A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala. Franciaország tartja oda a pulzusát mindig annak, aki a mai társadalom lázállapotát megtudni, megismerni akarja. És Francia­ország ma a Code civil a híres Code Napoléon, e tipikus polgári törvénykönyv legérdekesebb lapjait akarja kiszakítani és újakkal behelyettesíteni. Ezek a lapok a házasságról, elválásról, házasságtörésrõl, törvénytelen gyermekekrõl, kakuk-tojásokként becsempészettekrõl stb. szólnak. Ezek a reformok hihetetlenül és szenvedélyesen foglalkoztatnak minden élõ lelket Franciaországban. Szélsõségek mérik össze a fegyvert: farizeusok, írástudók, jámborok, hülyék és új humanisták. S lehet, hogy a reformok nem is lesznek olyan vakmerõek, mint amilyeneknek ígérkeztek, de egy bizonyos. Minden harcon, vitán, bizonytalanságon keresztül átzúg ez a kiáltás: a gyermek, a gyermek.

A gyermek a gyermek, õ lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene. A gyermek, aki utánunk élni fog, s akit még a meddõség is szomorúan becéz és kedvel. Ami a keresztes háborúk idején a szent sír látása által való üdvözülés nagy hite volt, ma az lett a gyermekbõl. A gyermek a jövõ, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennünket elkoptatott, az életet, melyet lehet gyûlölni de megtagadni [nem]. Mert az élet minden, s nincs nagyobb választása az embernek, mint hogy õ utána is emberek következnek, s ezek is élni, csalódni és remélni fognak.

A gyermek, a gyermek, szeretni kell a gyermeket akármilyen, mert a mi folytatásunk. S Franciaország után, mint mindenben, mindenütt ez a nóta fogja járni ezután. És sok undok bûne van az emberiségnek s nem nehéz utálni a mai társadalmat, de ez a kezdõdõ gyermekreligió: szép.

Budapesti Napló 1907. december 8.

Ód.