64. A FÉLKEZÛ SIKKASZTÓ

Él-e Kecskeméthy Gyõzõ vagy nem élt már a sikkasztás után három nappal sem? Bizonyos, hogy lelkesítõ példa az õ nem bizonyos sikerén kívül kevés van. A francia Kecskeméthy, Gallay a szeretõjével saját jachtján eljutott Dél-Amerikába. Lefülelték, visszahozták, elítélték, s most is rab. Kecskeméthy Gyõzõnél is az a valószínû, hogy egy titkos, ügyes társ eltette a láb alól. Nem Kecskeméthyt kellene csupán keresni, de az õ valószínû kirabló gyilkosát. Hatalmas a rendõr ma az egész világon, s aki sikkasztott pénzzel az Északi-sarkig nem jut, teljes biztonságban sehol sincs. Az Északi-sarkon pedig aligha ér sokat az osztrák-magyar, német, sõt francia és angol bankókkal sem.

És hogy mégis sikkasztanak az emberek, ez szomorúan csodálatos. Holott annyi más erkölcstelenebb, de biztosabb vagyonszerzésre ad lehetõséget minden államban a mai társadalmi rend. Még az a legkevésbé csodálatos, hogy Magyarországon sikkasztanak sokat. Itt züllik, romlik majdnem minden, s ami még nagyobb nyavalya, nem javul semmi. De a sikkasztók még Magyarországon is beláthatnák, hogy a siker még itt se bizonyos. És szánalommal gondolunk a legújabb sikkasztás hõsére, egy lõcsei magánhivatalnokra. Öt- vagy hatezer koronát sikkasztott ez a fiatal ember, és megszökött. Micsoda teljes briganti elszántság vesz erõt lassanként az embereken Magyarországon. A lõcsei sikkasztónak félkeze van, s õ félkézzel is sikkaszt, holott ez különös ismertetõ jelnek is elég különös. A félkezû, a balkezû lõcsei sikkasztóban íme ismét egy újabb magyar szimbólum-embert kaptunk. Majdnem bizonyosak vagyunk, hogy ma vagy holnap elfogják. Talán õ maga se hiszi, hogy messze szökhessen. De azért a bal kezének, az egyetlennek, se tudott parancsolni, hogy ne lopjon. Egy más korszakban talán Mucius Scaevola lett volna belõle.

Budapesti Napló 1907. december 20.

Ód.