67. ÜDVÖZÖLJÜK GYÜRKY ÖDÖNT

Gyürky Ödön majdnem egy évig élt nyugodtan Nagyváradon, s már azt hihette, hogy nem fenyegeti baj. Ha egy véletlen nem jön, talán idegen névvel s okmányokkal egy év múlva már közéleti alak lett volna. Új névvel, de a régi meggyõzõdéssel cikkeket írhatott volna a Katolikus Szemlébe, melynek szerkesztõje volt. Talán a Magyar Katolikus Szövetkezetet is talpra állítja s ezután ügyesebben sikkaszt. Ez mind lehetséges nálunk Magyarországon, ahol az emberek nem tudnak okulni.

De íme - volt püspök és mágnás gazdáinak érthetõ bosszúságára - egy véletlen hurokra juttatta Gyürkyt.

Amikor eltûnt, úgy tûnt el, hogy a Dunának megy vagy legalábbis agyonlövi magát. Mindenki tudta, hogy nem fogja megtenni, mivel Gyürky jó katolikus, s jó katolikus ember üdvösségét veszélyezteti az öngyilkossággal.

Abban sokan reménykedtek, hogy Gyürky meg se áll Amerikáig. Mi ezt se akartuk hinni, mert Gyürky mindig hangoztatta, hogy õ jó hazafi. A jó hazafinak pedig kötelessége itthon élni és halni, még a börtön árán is. Azután pedig nem minden országban lel olyan hiszékeny plébánosokra s ugratható naivokra az ember, mint itthon.

Szóval, Gyürkyt elfogták, tehát Gyürky a mienk maradt.

Jól van ez így, mert már-már feledve volt a Gyürky-ügy. S nagy erkölcsi kár egy olyan társadalomra, mint a mienk, ha az ilyen Gyürky-afférok föl nem kavarodnak. Halljuk csak, miket fog mondani Gyürky Ödön, ha ugyan merni fog beszélni. Egy levelében például valami olyat írt, hogy a Zichyek kergették a halálba, reméljük, hogy errõl is, de másról is lesz még némi mondanivalója Gyürky Ödönnek.

Polónyi, hír szerint, a keresztyén Magyarország restaurálására szánta magát. Apponyi a kultuszminiszteri székben, s nagy erkölcsi föllendülés mindenütt. Van már keresztyén-szocialista párt is. Nagyon nélkülözte volna az ország a Gyürky Ödön kipróbált erejét.

Budapesti Napló 1907. december 24.

Ód.