69. SZENT ÜZLETEK

Szent Antal híres városának, Páduának, katolikusai nyílt levelet intéztek X. Pius pápához. Keserû hangú a levél, s a jó páduaiak azt kérdezik, hogy vallás és üzlet egy szó-e vagy kettõ - vatikáni nyelven?

Furcsa, pikáns, érdekes elõzménye és oka van ennek a nyílt levélnek.

Franciaországból kiûzték a karthauzi papokat, a chartreuse-likõr gyártóit. A pálinka-gyárt nem vihették el magukkal a karthauzi atyák, s ott a likvidáció után is gyártják a likõrt. Igaz, hogy nem papok csinálják, hanem világiak, de a chartreuse azért chartreuse maradt.

A karthauziak Spanyolországba menekültek, s ott egy nagyszerû üzletet kötöttek. Eladták egy spanyol társaságnak nevezetes likõrjük állítólagos gyártási titkát és jogát. Ez a társaság Tarragone-ban gyártja a likõrt, melynek még közelében sincs egy karthauzi kolostor. Mégis újságokban, plakátokon azt hirdeti a társaság, hogy a pálinkát a karthauziak gyártják. A szerzetesek ezért kaptak óriási summát, s egyben kötelesek pörölni minden országban a francia kincstárt s a Grenoble-ban mûködõ pálinkagyárat.

Ezek a pörök keserítették el a páduaiakat éppen úgy, mint a jó francia katolikusokat. Párizsban, Brüsszelben s más helyeken is a karthauziak elvesztették a pört. Legutóbb pedig Londonban volt egy tíznapos tárgyalás, ahol kisült a szerzetesek turpissága. Kiderült, hogy a híres likõrnek nincs semmi gyártási titka, s a tarragone-i likõr rosszabb a franciánál. A papok drága pénzért eladták a firmát, de szerzõdésbeli kötelességük szerint kénytelenek csuhájukat meghurcolni a legcsúnyább pörökben.

„Miért szabad a mi szegény, egyébként is sanyargatott katolikus vallásunkat saját papjainak kompromittálni”, kérdik a jó páduaiak. Választ azonban aligha fognak kapni. Éppen a mai lapunkban írunk a karmeliták birtokvásárlásáról, akik Pozsony vármegyében, Máriavölgyben búcsújáró üzletet rendeznek be nagy tõkével. És Pádua Szent Antala maga is nem az egész világra kiterjedt üzletnek fõnöke és firmája?

Budapesti Napló 1907. december 28.

Ód.