101. A FALU NEM HARAGSZIK

(Politika a malom alján - Mit mond a falu? - Beszélgetés falusi emberekkel - Nem haragusznak, de Amerikába mennek)

Bizonyos, hogy Actium után az egész római világ egy nagyot és boldogat sóhajtott. Akármit üzentek a bujdosók s állítunk mi, mai magyarok, a szatmári békének is örült egész Magyarország. Az ember embernek született s nem hérosznak: kívánja a háborút, de szereti a békét. Budapesten talán el se hiszik, hogy a vidék milyen csöndes, okos, nyugodt. Szó sincs róla: a Kossuth-nótát nem éneklik az emberek, talán sohse fogják énekelni. Benn, a lelkekben olyan változás történt, amilyen csak kétszáz évenkint egyszer szokott. Beszélgettem hajdúság­beliekkel, szatmáriakkal, erdélyiekkel, bihariakkal. Most már sok nap óta a tatárdúláshoz szokott Szilágyságban élek. Senki se jókedvû, de senki se tüzes, avagy keseredett: egyébként kálvinista magyarok élnek erre.

Kíváncsiságból néhány tipikus falusi valakit kerestem ki, beszélgettem velük, úgy gondolom, hogy tanulságos, helyes és egy kicsit érdekes is a falusi közvéleményt hallani.

1. (B., ezerötszáz hold földje van, bús dzsentri, régi negyvennyolcas.)

- No, bátyám, hát most már minden rendben van, gyõzött és uralkodik a negyvennyolc.

Kitért a tréfás gúny elõl s nagyon szomorúan válaszolta:

- A szabadelvû pártnak sohse lett volna bátorsága a kvótát emelni.

- Tehát?

- Tehát: most már nem lehet visszacsinálni a dolgokat. Jobban szeretem, ha Andrássy és Kossuth csinálják meg a választási reformot, mintha kozmopolita és internacionális kalandorok csinálnák.

- És ha holnap új választás lenne?

- Megint Kun Árpádra szavaznék.

2. (T., kálvinista pap, a szabadelvû pártnak sokáig alelnöke a kerületben. )

- Tiszteletes uram nem lépett be még a negyvennyolcas pártba?

- Nem, öreg ember vagyok, aki megengedheti magának az elvhûséget.

- Hogyan tetszik az új rend?

- Csalók, ultramontánok, hitványok, elõre láttam, elõre mondtam.

- Miért nem mondja meg ezt a híveinek, tiszteletes uram?

- Nem vagyok szamár, miért töressem be éppen én az öreg fejemet?

3. (A. L., az édesapám, kisgazda, van vagy százhúsz földje[!], mindig negyvennyolcas volt.)

- Hát most már minden jól van ugye, édesapám?

- Hagyj nekem békét a politikával, éppen elég volt. Nem bánom én most már, akármi jön. Egyik kutya, másik eb, én többet soha még nem is szavazok.

4. (K. M., két háztelkes szavazó, értelmes, bocskoros nemes.)

- Kire szavazott az utolsó választásnál?

- A negyvennyolcasra, egye meg a fene. Most azután minden rosszabbul van, mint volt.

- Majd jönnek a szocialisták, azok igazságot tesznek.

- Persze, hogy elvegyék a két jól betáblázott házamat is. Jövõre majd arra szavazok, aki sok pénzt ad.

5. (P., fuvaros ember, nincs választójoga, híres izgága, elégedetlen ember.)

- No, öreg, jön az általános választói jog. Hallott már a szocialistákról[?]

- Hallani hallottam, de nem kérek belõlük.

- Hát kire szavaz, ha lesz joga?

- Akárkire, csak úr ne legyen, az urak szépen megöltek minket.

Íme öt vélemény, öt olyan falusi embertõl, akiket világok választanak el egymástól. S ugyanilyen véleményeket hallottam más vidékek embereitõl. Általában a nyomorúságban és züllésben is kényelmes érzés, hogy nincs zenebona. Az ember nyugodtan kapálhat, kaszálhat s pusztulhat el. A ravaszok, az intelligensebbek pedig annak örülnek, hogy panamázni lehet. Végre csak annyit, hogy hétszáz lélek lakik a falumban, s az utolsó években ötvenen vándoroltak ki Amerikába, s az amerikai rossz hírek dacára legalább ötvenen készülõdnek. A falu nem haragszik, a falu csak pusztul és néptelenedik.

Budapesti Napló 1908. február 15.

(A.)