104. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

A lourdes-i titok

Lourdes jubilál, s nem szeretnék a jubileumról magam se elmaradni, habár ajándékomat e lapban már egyszer föltálaltam. A lourdes-i titokról van szó, s arról, hogy ki volt a Bernadette-nek megjelent Szûz. A lourdes-i polgármester s Lourdes környékének minden intelligens lakója ezt éppen olyan jól tudja, mint az a nagyon elõkelõ francia katolikus ember, akitõl én az esetet hallottam. P. csokoládégyárosnak unatkozó, fiatal, kikapós, szép feleségét zavarta meg randevún az együgyû leányka. S az asszony mennyei ötlettel úgy vágta ki magát, hogy mint Szûz Mária kápráztatta el a leányt. Az asszony neve különben franciából magyarra fordítva - szalmazsákot jelent, tessék visszafordítani franciára. Azóta Lourdes világhírû a város nagyszerûen él az emberek ostobaságából, sõt a csokoládégyár is egyszerre pompás vállalat lett. Amikor a francia kormány be akarta tiltani a szerelem e szentté vált barlangjához a zarándoklást, az egész város és az egész vidék lázadott. A polgármester is, aki saját vallomása szerint ateista, sõt az ateisták lázadoztak legjobban. Talán igazuk is volt, Lourdes és környéke a búcsújáróhely nélkül rettenetesen szegény volna. Azután pedig, ha minden intézményt eltörülnének, amelynek bázisa az emberek ostobasága, vajon mi maradna a mi mai egész kultúránkból?

II.

Képviselõ urak figyelmébe

Amikor az általános választói jog még akkor is veszedelmes lehet, ha nem lesz általános, s akkor is jöhet, ha hason csúsznak a Burg elõtt, jó lesz a magyar képviselõ uraknak egy kis külföldi politikai kátét tanulniok. Figyelmükbe ajánljuk például, mint új eseményt és új követni való példát, egy Chéron nevû francia képviselõ úr trükkjét. A képviselõ úr nagyon fél a jövõ választástól, s leszalad a kerületébe, Caenba, amikor csak teheti. Amikor utoljára lenn járt s tartott tengernyi beszámoló beszédet, nagyszerû ötlete támadt. A caeni színházban külön beszámolót hirdetett, s tartott a kerület hölgyeinek. Kétezer hölgy szorongott a színházban s egyetlen férfiú, az is a színpadon, a képviselõ Chéron úr. Nem lehet tudni, miket beszélt, mert a nõk ezúttal, kivételesen titoktartók, s nem akarják elárulni Chéron urat. De az bizonyos, ezt már igenis hangoztatják a caeni s környéki hölgyek: merjen csak föllépni akárki is Chéron úr ellen.

III.

Hallgassanak a püspökök

Franciaország püspökei nem olyan boldogok, mint a magyarok, akiknek a Vatikán még a keserûvíz beszedéséhez is áldást küld. Hiszen aránylag jól viselték magukat az Egyház és Állam nagy harcában, históriai válópörében. Mégis, mégis a Vatikánnak az a gyanúja, hogy a francia püspökök nagy része inkább francia, mint pápista. A francia püspökök szerettek volna mostanában ismét összegyûlni s beszélgetni, vitatkozni az Egyház nehéz helyzetérõl. Természetesen bejelentették tervüket a pápának, aki hamar megírta a választ. A válasz az, hogy a pápa nem szereti, ha a francia püspökök eszmét cserélnek, üljenek csak nyugodtan, s várják, hogy Róma mikor-mikor miket üzen. Eszmét azonban ne cseréljenek, sõt óva óvakodjanak attól, hogy gondolataik támadjanak.

Budapesti Napló 1908. február 22.

Ód.