112. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

A lovag dolgozik

A Szilágy vármegyei Tasnádon találkoztam egy régi, jó, szelíd barátommal, ki németes nevû és lovag. Megkérdeztem, hogyan él, mit csinál, mivel üti agyon a kisvárosi napokat, amelyek szörnyûek:

- Ez idõ szerint a katolikus népszövetség íveire gyûjtök aláírókat.

- De az istenért, mi történt veled, hiszen neked valamikor más gondjaid voltak?

- Barátom, az ember nem akar Tasnádon megöregedni, s hogy innen elkerülhessen, azért dolgozni kell.

S a lovag dolgozik, erõsen dolgozik, hit nélkül, de sokkal eredményesebben, mint akinek van hite, de nem dolgozik.

II.

A báróné barátja

A báróné vidéki segédszínésznõ volt, de ma báróné a javából. Az urát megcsalja, de ha csak teheti, mindig hithû katolikusokkal csalja meg. Sõt, ha lehetséges - és már sok ízben bebizonyult, hogy lehetséges -, katolikus, de ifjú papokkal. A báróné legújabb s valószínûleg a többinél állandóbb barátja egy komoly plébános. A múltkor arról beszélgettek együtt, hogy az általános választói jog nagy fölfordulást fog csinálni.

- Én is kénytelen leszek a szocialisták miatt magam képviselõvé választatni - mondta a pap.

A báróné dühbe jött, de nem mutatta. Azonban, ha önök találkozni fognak egy feminista báróné nevével, tudni fogják, hogy mirõl van szó.

III.

A mi papunk

A mi papunk, a falusi plébános, kinek természetesen véletlenül választott püspök a bátyja. A mi papunknak egy grófi adományból nagy fizetése van. A mi papunk fiatal ember, de a mi falunk pletykás falu. A mi papunk tehát el fog menni a mi falunkból. Lehet, hogy kanonok lesz, mivel a kanonok-sorokat nagyon kedvelik a csinos nõk. Ott, a kanonok-soron, állandó a nõk ártatlan sétája. A mi papunk tehát el fog menni, s az ördög érti azokat a fiatal nõ-híveket, akik ezt nem akarják érteni, s akik attól félnek, hogy a mi papunk helyett valami öreg trotty fog jönni.

IV.

A képviselõ úr

A képviselõ úrnak három választása volt. Három útról mondta ki a vármegye, hogy használhatatlan. Egyet a háromból meg kellett csináltatnia a kegyelmes államnak. A vármegye úgy érezte, hogy nem is egy, de két út nagyon sürgõs. A képviselõ úrhoz fordult, hogy segítsen. A képviselõ úr eljárt a miniszternél, s a két sürgõs út közül megcsináltatta azt, amelyik neki sürgõs: a harmadikat. Itt volt tudniillik a képviselõ úr kis birtoka, melyet az út biztosítása után rögtön kétszeres áron adott el. Ennek az esetnek még tanulsága sincs, ez tipikus, magyar eset.

Budapesti Napló 1908. március 17.

Ód.