122. EGY GYÖNGE KÜRTSZÓ

- A Magyar Művészet önkéntes heroldja -

Gyönge kürtszóval jövök, heroldja vagyok, véletlen és önkéntes heroldja a „Magyar Mûvészet”-nek, mely most Nagyváradra látogatott el. Jó helyre jött, s mert én elõttük érkeztem az érkezõknek, ajánlom õket. Ajánlom õket azzal az egyetlen joggal és címmel, mert rokonaim vannak közöttük. Olvasom a névsorukat s egy-egy név csaknem teljes kadenciát ad piktor-sorsban az én poéta-sorsomra. Olyikkal együtt ültem a St.-Michel és St.-Germain szögletén szép, szomorú délutánokon. Van olyan, aki forró terveivel a nagy bulvár lármájában, ahogy kóborogva elvesztünk, traktált engem. Egynek-kettõnek, akiknek a személyét nem ismerem, valamelyik párizsi tárlatról üzen vissza a neve. Gyönyörû névsor: szép nevek, s az én békülõ, enyhülõ fiatalságommal tûnõ radikalizmusomnak még az se fáj, hogy birkózó rokonaim mellett avult öregek, komor rajztanárok, piktúra-dandyk s festõ-Szabolcskák is találtatnak. Így helyes ez, így teljes ez, s ezért olyan ez a tárlat, amelyet még Nagyvárad nem látott.

Milyen haladás tíz év óta, amikoriban én Nagyváradra vetõdtem. Talán álmodtunk a nagy mûvész-erõk ilyen buja fölsarjadzásáról már akkor is néhányan, próféta és eszelõs természetûek. De álmodhattunk-e arról, hogy eljön az idõ, mikor Budapest ellen már-már Nagyváradra s egy-két társára kezd igazolást keresve hivatkozni irodalom, mûvészet? A Magyar Mûvészet kiállítása e kezdõdõ korszak erõsen jelentkezõ jele. És én irigylem azoknak a lelki szenzációit, akik most fognak elõször látni Ripp[l]-Rónai képeket. A legkiforrottabb poétája ma õ Magyarországnak. Irigylem azokat, akiknek van pénzük Fényes Adolf képeibõl csak egyet is [venni]. Azokat, akik elõször fogják észrevenni Czigány Dezsõt, ezt a fiatal, nagy lélek-rajzolót. Márffy Ödön olyan keresések, szépségek beszámolását fogja adni, amelyek még messze Nyugaton is revelációk. Katona Nándor, Honti… s hányról kellene még lélekkel és szeretettel szólni. Én véletlen és önkéntes heroldjuk, aki jöttem s megtudtam itt, hogy õk is jönnek, s aki talán holnap megyek is, már innen csak üdvözlöm õket, kérem szeressék õket Nagyváradon, nézzék, értsék meg és szeressék. Csodálatos ország vagyunk - a jószemûek és gondolkozók ismét észre fogják venni ezt az igazságot - annyi a nagy és nagyszerû talentumunk, hogy öt országot elláthatnónk velük. Óh, hogy miért is vagyunk olyan süketek, nem látók és szegények!

Nagyvárad, április 2.

Szabadság 1908. április 3.

Ady Endre