127. EGY FALUSI EMBER NAPLÓJÁBÓL

I.

Dózsa György szobra

Achim Andrással van nekem egy régen ápolt ideám: állítsunk haragos, szép, magyar szobrot vitézlõ Dózsa Györgynek. Nincs olyan Andrássy, aki ez ellen akármit szólhatna: Dózsa György nemes ember volt, s õsibb, mint - mondjuk - Darányi. Szép álom volt az Achim András álma s az enyém, de - sajnos - álom volt. Pénzt ugyan még nem gyûjtöttünk a Dózsa-szoborra, de már nagy baj van, s ezt a nagy bajt a Kossuth-szobor ügye okozta. Achim nem bízik bennem, s én nem bízom Achimban: õ eleve Rónát akarja s én Horvayt. A legnagyobb baj pedig az, hogy Dózsához nemigen van közünk, s annyi pláne nincs, mint Ferencnek - Kossuth Lajoshoz. Egy családi hagyomány szerint ugyan én a Visky-család révén rokonságban volnék Dózsa György családjával. De ennek a bizonyítására báró Kempelenéket s egyéb genealógusokat kellene drágán megmozgatnom. Szóval, se Achim Andrásnak, se nekem, nem volna olyan könnyû helyzetünk, mint kormányunk elsõ Ferencének. Én mégis ragaszkodom Horvayhoz mert Kossuth Ferenc is így cselekedett, s bizonyára nem ok nélkül. Amit Kossuth Ferenc tesz, az jól van téve. Lehet, hogy elég pénz nem fog gyûlni Dózsa szobrára, de ezt a szobrot mégis Horvay fogja csinálni. Tudniillik, ha elég pénz fog összegyûlni, s ha ön meg is pukkad, kedves Achim úr.

II.

A mívelt Nyugat

A mívelt Nyugat a mai magyar eszmekörben: hûdés, smokkság, szamárság és babona. Mocsáry Lajos a nemzeti ellenállás idején meg is mondta a nemzeti igazságot áperte. „Akármilyen okos nyomtatvány jöjjön Nyugat felõl, égessék el a magyarok, mint József császár idejében. A magyaroknak éppen az az erejük, hogy nem indulnak bolondul a mívelt Nyugat után.” A Budapesti Hírlap-ék õrülten hadakoznak a magyar kozmopoliták ellen, akik voltaképpen - nincsenek. Azonban Erdélyben és Biharban január óta állandóan pusztít a pellagra, amely az éhtífusznál is nyomorultabb nyavalya. Erre a hazafias, kormánypárti lapok nyugodtan konstatálják, hogy a pellagra a mûvelt Nyugaton sem ismeretlen. Olaszországban, Franciaországban a nagy magyar Alfölddel fölérõ területeken szokott pusztítani a pellagra. Szóval, újra szóval, a mûvelt Nyugat se megvetendõ akkor, amikor a hitványsághoz, nyomorúsághoz, ínséghez kell keresni igazolást.

III.

Comenius Ámos utódja

Hazugság ám az, hogy ennek a Magyarországnak friss a kultúrája, új, suhancos és szédelgõ. Bizonyisten nem Mailáth József gróf, nem Prohászka püspök s nem Rákosi Jenõ voltak itt az elsõ kultúremberek. A tanítóknak kellene ezt legjobban tudniok, ha õk tudnák, hogy élt és tanított Magyarországon egy Comenius Ámos nevû ember is. Azonban én már találkoztam Comenius Ámos utódjával, sõt utódjaival. Csak egyrõl beszélek, arról, aki nekem tanárom volt a gimnáziumban. Ez az úr, piarista pap, minden kálvinistát Jánosnak, minden lutheránust Mártonnak s minden zsidót - Kóbinak szólított. Most értesülök, hogy Apponyi tankerületi fõigazgatót csinált ebbõl az úrból. Brávó, nincs szebb és jobb, mint a múltat letagadni. Valamikor éltek, voltak magyar Pestalozzik, valamikor Comenius Ámos volt Magyarországon tanító. Hogyan ragaszkodjunk mi a másféle történelemi hagyományokhoz, ha Apponyi ilyen példákat ad?

Budapesti Napló 1908. április 24.

A. E.