142. ÚJ VALLÁSALAPITÓK

(Párizsi levél)

Párizsban most egy furcsa kongresszus zajlott le, melyben kevés öröme telt volna az én Stojits Iván barátomnak Budapesten. Pedig az õ teozófiai tanait is sûrûen darálták ám itt a nemzetközi spiritualisták némely szónokai. De mégis, a kongresszus végén kiderült, hogy a kongresszuson a Swedenborg-féle álmodozók, spiritiszták, okkultisták és kabbalisták voltak többségben. Ez pedig, az ilyen gyülekezet, aligha fogja megcsinálni a szenvedõ emberiség számára az új és világos „Istentudomány”-t. Ellenben, ahogyan ez minden kongresszusnak szokása manapság, megcsinálták a nemzetközi szövetséget. A spiritualisták nemzetközi szövetségét, akik egy új, bensõségesebb és istenesebb vallást akarnának adni a világnak.

Nem utolsó tünete ám ez a kongresszus ennek a mi vergõdõ, beteg, átmeneti korszakunknak. Ezer és ezer modern próféta jelentkezik, s valamennyi újabb és jobb evangéliumot hirdet. A világ még reszket a meglévõ vallások nagy harcától, s az új társadalmi átalakulás egyenesen minden spiritualizmus ellen tör. S íme, közben, már kongresszust, népes kongresszust tudnak tartani az új Illések és Jeremiások.

Ezek még jámborok, naivak, olykor bolondok, gyakran álmodozók és sokszor gazemberek. De vannak, találkozni tudnak, tehát nyilvánvaló, hogy ezek egy új, jövendõ, szellemi átalakulás hírnökei. Nemcsak a közlekedési eszközökben akarna újat az emberiség, de az isteni fogalom megújhodásában is.

Az is érdekes, hogy a párizsi kongresszusra legjobban a klerikális francia lapok szórták a szidalmat. A spiritualisták még babonásabbak és sötétebbek, mint a mindig változni képes Róma. És Róma - ez régi dolog - nem szereti, ha sötétséggel és abszurdummal rálicitálnak.

(Párizs, június.)

Budapesti Napló 1908. június 20.

Ód.