188. A SZAJNA MELLÕL

Párizs, február 25.

[Saját levelezõnktõl.] Adrienne-nek, a takarítónõmnek meghalt az ura, s egyetlen fiát, a kilencéves Andrét valahova be kellett dugnia, mint nálunk mondják, a protekció fejlõdött, gazdag tolvajnyelvén. Franciaországban kevés a protestáns, de az Adrienne néhai férje véletlenül eretnek kálvinista volt, s kálvinista az André gyerek is. Sikerült a dolog, s egy délután eljött az Adrienne fiáért egy komoly, kedves, szép, tiszta, de kissé nagyképû, nem öreg, kenetes ember. Csoda volt az nékem, amikor egy jó félóráig diskurálva, rágondoltam az eltávozott úrra s azokra, amiket beszéltünk.

Kálvinista vagyok, s a predestináción kívül mit se tartottam meg a vallásomból, de mint életfelfogás, mint lélek-idomító szisztéma ma is erõsen érdekel a kálvinizmus. Nos, hebegve, talán minden modern szociológus kacajára ki kell mondanom, hogy a vallás nem tréfa-dolog. Ez a teológiát végzett árvaház-gondnok, ez a francia kálvinista prédikátor nem hasonlított egyetlen francia ismerõsömhöz sem. Ellenben ez a Párizs mellett, Neuillyben, pásztorkodó francia úr nekem egy sereg debreceni s erdélyi kálvinista Timotheust juttatott az eszembe. Csak éppen, hogy franciául beszélt, de nem volt francia, s a francia beszédje is valami francia Károli Gáspár-féle nyelv volt. Sokat gondolok e nemes, kenetes, ünnepies gesztusú férfiúra azóta is és az a hitem, hogy Franciaországból sohase lett volna forradalmi ország, ha a hugenották meghódítják.

*

Duncan kisasszony meztelen lábaival, szemrevaló tanítványocskáival s ügyes reklámjaival ez idõ szerint Párizs egyik legérdekesebb érdekessége. Csak néha és kevés embernek sikerül, hogy, ha nem Párizsban kezdte a szélhámoskodást vagy becsületes harcát a hírességért, végül Párizsban is diadalra jusson. Wagner Richardtól Straussig és Kubelikig s Dusétól Duncanig mégis sikerült ez aránylag sokaknak. Mivelhogy a világ egy nagy falu; mint banálisan, gyakran, de igazán mondják, s Párizs pláne, különösen félrevezethetõ, illetve helyrevezethetõ tipikus, nagy falu.

Duncan kisasszony, ha talán ravasz, számító missz is, de megérdemli, hogy a sok szélhámos híresség mellett õmaga is divatos híresség legyen. Egyébként igazi megelégedéssel láttam a Bois-ban saját automobilján kocsikázni már vagy két esetben. Az automobil fényes, elektromos, s Duncan kisasszonynak nincs ilyenkor férfi-útitársa, de mindig egy másik, újra egy másik táncpapnõ-jelöltje a kísérõ. Szerencsés Vesta-fõpapnõ ez a Duncan Izidora kisasszony s Párizs ma, ha nem is tud úgy táncolni, mint õ táncol, de úgy táncol, ahogy õ fütyül.

*

Micsoda magyar kolónia van itt Párizsban, el se tudná képzelni a szolid magyar filiszter. Nekem mondta egyszer egy párizsi rendõrbiztos, hogy õk, rendõrök körülbelül hatezer Párizsban élõ magyarról tudnak, de kétezerötszázzal különösen törõdniök kell. Nem, nem, ez nem fajta-gyalázás, minden fajtából a legegzaltáltabbak, legfurcsábbak kerülnek ki az idegenbe. Nem igaz az, hogy a magyarok csak kompromittálni tudják a magyarságot, ha külföldön vannak. De igaz az, hogy a magyarok egy jó hányada olyan hunn[!] erényekkel akar és tud ragyogni a külföldön, amelyek bosszantóak. Ördögöt, egy csaló amerikai nem kompromittálja egész Amerikát s az angol Angolországot. De most megint egy elõkelõ klubban baj történt egy magyar úrral, akinek a nevét elhallgatom most. Ez az úr kártyázott, s hibák estek a kártya körül. De ez az úr lehetett volna orosz, lengyel vagy akármi más, mint ahogy sokszor volt is. Kártyás magyarok Párizsban, hiszen ez nem is olyan nagy dolog, mikor kártyás magyarok mindenütt találtatnak, ahol magyarok élnek.

Pesti Napló 1909. február 28.

A. E.