210. MUNATIUS PLANCUS VÁROSÁBAN

Basel, augusztus végén

Munatius Plancus augusztus hó huszonhatodik napján is hideg szobor szokott maradni, holott ilyenkor, e napon, Baselben a szobrok is megelevenednek. Én legalább láttam St. Jacob híres harcterének Helvécia-alakját végigkocsikázni Basel utcáin: gyönyörû leány-teremtés volt, talán Basel legszebb nõje. Történt volt pedig az Úr 1444-ik esztendejében, augusztus hónap 26-ik napján, hogy Basel hõsi népe elverte falai alól Franciaország dauphin-ját és hadát. St. Jacob an der Birs-mezején ezerkétszáz jó bázeli vitéz harapott a véres fûbe, de azóta ez a nap - így mondják - dicsõség és szabadság napja. Ilyenkor igazán Svájc díszkapuja ez a nevezetes város a Rajna két partján, lobogós, virágos, tarka, muzsikás és németmódra részeg. Új-Baselbõl Ó-Baselbe több mint tízezer ember vonult át egy teljes órahosszat, cifra, farsangias menetben. Svájci katonák, veteránok, hadapródok, kanton-elõkelõségek, városi hivatalnokok, küldöttségek s amennyi egylet csak létezhet a német nyáj-hajlam jóvoltából egy másfélszázezer lakosú városban. Mennyi kosztüm, históriai díszruha - ahogy õk hívják -, mennyi jelvény, címer és zászló. Csak a régi céhek maskarás áradata irigységgel s csúfolódással tölti el [az] idegen, szkeptikus ember lelkét. Hiszi az ördög, hogy ezeknek az elõdei s baseliek voltak a st. jacobi dauphin-verõk, ami dicséretükre légyen mondva. Nem: Baselnek városi népe volt 1444-ben, s a városi nép mindenha zsoldosokkal végeztette a háborút. Mikor egész Európában divat és okosság volt svájci zsoldosokat tartani, ennyi joguk csak lehetett a svájci városoknak is? Szóval Baselt a derék mokány, véreskezû, vad, falusi és tanyai svájciak avatták a harci dicsõség városává. Sebaj, nem ez az egyetlen történelmi hazugság, s augusztus huszonhatodik napján hadd legyen vívhatatlan, harcias város Basel. Pedig sohse volt az, már akkor sem, amikor római kasztrum s Basilia volt, mert már akkor kezdett városiasodni. A híres baseli zsinaton a barbárabb Európából sereglett urak és papok bámulva bámulták városiasságát s kincseit. Csak az olasz városok vetekedhettek vele, de a harcot éppen úgy nem kedvelte Basel, mint Firenze. S bár gyönyörûek a régi svájci katonaruhák, s a kalaposmesterek is vitézek valának, Baselt nem Basel védte. Sem a rabló várurak, sem a dauphin ellen, sem késõbb a paraszt-harcokban, sem a reformáció-mozdította földinduláskor, soha. Baselnek azonban fenn kellett maradnia, mert szükség volt rá, hogy ma álljon a mai civilizáció egyik tornyos dokumentumaként. Ez a nem nagy, de nevezetes város talán a legtipikusabb burzsoa-városa Európának. Száznyolcvan baseli polgárnak van több vagyona egymilliónál és Svájcban, a majdnem protestáns Svájcban lázasan szervezkedik a klerikalizmus. Most folytak le a katolikus napok, s még a protestáns tõkepénzesek is titkos fohásszal gondoltak az Egyházra. Az Egyház sohse volt olyan hatalmas, mint a társadalmi forradalom közeledõ tizenkettedik órájában lesz. Rómának nem bókolt úgy egyetlen középkori fejedelem se, mint fog bókolni a szorongatott polgári rend. De ez nem holnap lesz így s augusztus huszonhatodikán egy menetben éltetik a hazát a szabadgondolkozók és a katolikus-klerikális egyesületek. A St. Jacob mezején pedig, az 1444-ben elesett hõsöket megkoszorúzó Helvécia-szoboralak elõtt (eleven mása, a szép basil leány is ott van kibontott hajjal, palástban, virágosan) nagy beszédet tart egy doktor úr. A doktor úr kormánytanácsos, s ékes orációját hetvenezer ember hallgatja. Arról beszél a doktor úr, hogy most már nem karddal kell megvédeni a hazát, a munkát és a kultúrát. Fel kell emelni azokat, akik nincstelenségük miatt zúgolódnak, ki kell békülni azokkal, akik kizsaroltatnak. Sötét felhõk jöttek, míg a doktor úr beszélt, a tengernyi nép riadtan menekült az égiháború elõl. A kormánytanácsos úr is sietve fejezte be hideglelõs, mementós beszédét. Egyelõre nincs baj, Baselnek száznyolcvan milliomosa van s a dauphin 1444 óta nem mer jönni…

…Az a Munatius Plancus pedig, akinek a szobra Basel városházának udvarán áll, s aki nem vett részt az ünnepen, római kormányzó volt. Õ alapította Basel mellett Augusta Rauracorumot, melynek helyén ma Augst falu fekszik. Õ tehát a megalapítója Basel-Basiliának is, ilyenformán sokat láthatott volna ez a Munatius Plancus, ha máig él. Bizonyosan az õ korában is voltak ilyen ünnepek. Okvetlenül megünnepelték Róma alapítását és a császárságát. Nyilván volt külön ünnepnapja Augusta Rauracorumnak a helvétek legyõzésének emlékére is. És Augusta Rauracorum a maga idejében volt olyan nevezetes és kincses város, mint Basel. És talán az a kultúra, amely teremtette, se volt sokkal-sokkal alsóbbrendû a mienknél. Munatius Plancus filozófus árnyéka ott kerengett Basel ünnepnapján Augst gyönyörû ámfiteátrum-romjai körül. Aki akart, találkozhatott vele, aki akart, hallhatott tõle csendes, bölcs, mosolygós jóslatokat.

Pesti Napló 1909. szeptember 5.

Ady Endre