218. A GYÁRIPAROSOK

Na, a gyáriparosok szövetsége nem nevezhetõ éppen forradalmi kedvû egyesülésnek. Hazátlan bitangoknak is alig nevezhetõk azok a tekintélyes és vagyonos férfiak, akik ebben a szövetségben ülnek. Még darabontoknak sem mondhatók. És szerkesztett ez a komoly, tekintélyes, megfontolt egyesület egy olyan lázító, vérforraló, keserûséget keltõ feliratot a par­la­menthez, hogy nincs az a szociáldemokrata újságcikk, amelyik vele a versenyt felvehetné. Egyetlen nagy kivándorlási árterület Magyarország: - így lázít a szövetség. Az adórendszer rettenetes: - izgatnak a gyárosok. A drágaság szörnyû: - agitálnak ezek a milliomos agitátorok. Ingyenes állami népoktatás kell: - hirdetik ezek a darabontok. Föld kell a népnek: - állapítják meg ezek a gyanús társadalomtudósok. Egy radikális program, a magyar nép megmentésének a kész tervrajza a gyáriparosok felterjesztése. Mit fog rá mondani az osztályparlament? Valószínûleg semmit. Hallgatni fog. Az ország azonban tudni fogja, hogy a gyáriparosok hangja a kultúra, a haladás, a nemzeti gyarapodás, a pusztulásból való megmenekülés hangja. A kultúra-gyilkoló és nemzetölõ latifund[i]ummal szemben a gyár: a kultúra fejlesztését és a nemzet gyarapodását jelenti. Hiszen a gyáriparosok felterjesztésében az uszításnak, a dühödt munkásgyûlöletnek egyetlen szava sincs. Ezt a beszédet, ezt a hangot, ezt a felterjesztést tisztelettel, szeretettel és okulással fogja hallgatni az ország.

Budapesti Napló 1907. október 15.