219. A VÁROSOK

Egy kis denunciálás a hazáért meg nem árt. Denunciáljuk tehát a városi kerületeket; hogy a városi kerületek azok, amelyek a függetlenségi képviselõknek fejtörést okoznak; hogy ezek a kellemetlen városi kerületek mozgolódnak a rossz kiegyezés, a felemelt kvóta, sõt általában a kormány egész politikája ellen. Hátha valahogyan rájuk lehetne ijeszteni. Fogyasztási adók, közigazgatási segítségpénzek, ipari támogatások: ezek mind olyan dolgok, amelyek által a kormány jó nagyot húzhat egy-egy elégedetlenkedõ városra. Igaz, hogy a városok a nemzeti politika legfõbb oszlopai; igaz, hogy a magyarosodás várai; igaz, hogy a kultúra forrásai; igaz, hogy a legintelligensebb, legtöbbet olvasó, az ország dolgairól legjobban tájékozott választó­tábor van bennük. De annál rosszabb rájuk nézve. Minél nyomatékosabb a szavuk, annál nagyobbat kell rajtuk ütni. Denunciáljuk, hazafiak, a városokat. Hadd jöjjön az agrár had, a lármás, kultúraellenes betûgyûlölõ népség és hadd indítson hadjáratot a városok ellen. Erõs magyarság és polgári önérzet úgyis csak itt mutatkozik már: öljük meg ezt is a hazafiasság nevében és Beksics Gusztáv emlékének nagyobb tiszteletére.

Budapesti Napló 1907. október 23.