221. AZ ÁRVA JÓKAI-SÍR

Akik tegnap a temetõben jártak, azt beszélik, hogy nem volt ott árvább és szomorúbb sír a Jókai Mórénál. Oh, mi ezt elhisszük, mi ezt olyan természetesnek találjuk ma. Az is marad sokáig még a Jókai-sír: árva és jeltelen. Nincs nekünk ma se idõnk, se szívbeli képességünk egy Jókai-kultuszra. Bartha Miklósnak díszes, nagyszerû síremléke van, s lesz hamar szobra is. Ugron Gábor kijelentette, hogy Kossuth Lajosnak nem kell külön külsõséges emlék. S egészen hiteles helyrõl tudjuk, hogy Strobl, aki nyugodtan késik Kossuth Lajos emlékének külsõ megörökítésével, Kossuth Ferenc számára elõre elkészítette a díszes nagyszerû síremléket és obeliszket. Szabad-e hát ma türelmetleneknek lennünk Jókai miatt? Ma csakis az élõk kapnak kegyeletet s azok a halottak, akik a ma élõket hatalomhoz segítették. Szegény, nagy Jókaink várjon egy jobb, emberségesebb korszakra. Talán Magyarországon se tarthat örökké a sötétség, az új erkölcsöknek ez a mai félelmetes éjszakája.

Budapesti Napló 1907. november 3.