4. AZ ISTEN AZ IRODALOMBAN

Lengyel Menyhért megírta már itt egyszer, hogy az Isten egyre ünnepeltebb valaki lesz mostanában. André Gide új könyve, a „La Porte étroite” szintén ezt a nem tegnap óta figyelt jelenséget igazolja. A dogmatikus vallások egyházi és világi papjai komikusak az õ jaj­gatásaikkal. Való dolog, hogy az õ vallásaikkal egy kis baj van, s az õ Isteneik kezdenek megfakulni. De annyi religio, igazi Isten-vágy még nem élt az emberi civilizációban, mint ma. Borzasztóul szeretnõk igazi alakjában meglelni az Istent, s az írók még természetesen türelmetlenebbek és idegesebbek a keresésben, mint a filozófusok. André Gide-nél, aki új könyvében vallásos, istenes és modern ügyekkel bíbelõdik gyönyörûen, fontos dolog, hogy félig protestáns ember. Különbözõ vallású szülõk gyermeke elõtt lesz legkomolyabb rend­szerint az Isten és a valláskérdés. De André Gide nekem másért is kedves: soha hasonlóbb embert írói és emberi kialakulásában nem találhatnék - magamhoz. Hogy a kálvinista predestináció milyen igaznak, mélységesnek tûnik föl ilyenkor nekem. Majdnem egyformán szült és indult embereknek majdnem ugyanazon életfölfogásig kellett eljutniok. André Gide-nek is protestáns pásztorõsei voltak, s õ is prédikátor, bármennyire kívánna csak mûvész lenni. Szabadgondolkozó vagyok, s ha ki nem dobtak azóta, választmányi tagja a magyar szabadgondolkozóknak. De nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást. Vagy-vagy: végre valaki vagy megtalálja, vagy véglegesen leszámol vele az emberi élet gyönyörû, elképzelhetetlenül nagy megkönnyebbülésére.

Ny 1910. február 1.

Ady Endre