5. IRODALOM HÍRLAPFORMÁBAN

Néhány újságlap fekszik elõttem: formájuk a Temps-é, vagy a Matin-é vagy valamelyik londoni lapé, vagy amerikaié. Különös újságok: ugyanegy lap, s minden számának más címe van, s egyetlenegyben sincs egy sornyi eseménye se a napnak. Ilyen címeket hord a lap: Eugénie Grandet, Les vacances d’un jeune homme sage, Les Cosaques stb. Minden lapszám­nak más a riportere, például az elõttem fekvõé: Honoré de Balzac, Alfred de Musset, Léon Tolsztoj, Henri de Régnier, Brieux. Íme az elsõ írói élelmesség, mely egyenesen az újságoktól vesz példát, sõt az újságok ellen tör.

Brüsszelben nyomtatják a lapot, talán mert ott olcsóbb a papír és a munkabér, s hozzák Párizsba. A vállalat, a „La Feuille Littéraire” talán maga is megijedt már a sikertõl, mely kevés munkálással rászakadt. Van már olyan száma, melybõl 500000-nél, félmilliónál több fogyott el. Tíz centimes-ért, alig öt krajcárért egy-egy nagy, híres, igaz regényt vagy drámát vásárolhat akárki. S a terjesztés módja egészen a bulvár-lapoké, s a címek a lapszámokról nagyszerûen, hangosan ordítanak. De valóságos irodalmat ordítanak, s megállítják azt is, aki ponyva­regényen s olcsó hírlapon kívül sohase olvasott egyebet. Hiába a kiadók prüszkölése, mert végre is ez hírlap a maga módja szerint, s ráadásul nagyon jól meg is fizeti az írót. Följegyezni valóm nincs is több az egészrõl, csak a következõ két mondat. A hírlap nem taposhatta minden visszarúgás nélkül az irodalmat, s egyébként is, így is példát és hasznot szerzett neki. Nem utolsó dolog irodalmat csinálni olyan nyelven, mely egy hét alatt esetleg millió számban viszi szét az író írását.

Ny 1910. február 1.

Ady Endre