14. JEGYZETEK A SZAJNA MELLÕL

Párizs, március 15.

I.

„A házi idegen”

[Saját levelezõnktõl] Egy olasz, élõ olasz színpadi író darabját adták elõ Párizsban, s egész Párizs oda volt a saját nagylelkûségétõl. Hogy, íme, Párizsban szóhoz juthat egy idegen is, s íme, a franciák elismerik, hogy máshol is írnak. Mert a franciák például saját érdemüknek tudják azt is, ha jól-rosszul, inkább rosszul, egy-egy Shakespeare-elõadást engedélyeznek. Ez a mostani olasz Sardoucska szükséges volt egy kis tüntetésre, jó volt házi zsidónak, házi idegennek. Elõször, mert nem valami veszedelmes talentum, másodszor, mert el lehet vele dicsekedni. De próbáljon csak olyan idegen jönni, akinek a talentuma nem viseli el a nagylelkûséget. Próbáljon csak egy olyan idegen jönni a francia színpadra, aki konkurrenciát csinál a derék franciáknak. Alig van õszintébben és kedvesebben erkölcstelen város a világon, mint Párizs.

II.

A nagy csömör

Egymásután jelentkeznek most a francia képviselõválasztások elõtt azok a képviselõ urak, akik nem akarnak többé képviselõk lenni. A nagy csömör, a régi, híres, nagy csömör tehát itt is és megint dolgozik. Akinek nem biztos a mandátuma avagy akinek nem jó üzlet a mandátum, nagy lármával - nem lép fel többé. Ez jó reklám, s azt se kell elfeledni, hogy Franciaország az a boldog ország, ahol bizonyos évkorral nyugdíjképes a képviselõ úr. A nagy csömör e hangos visszavonulóknál valami olyas póz, mint mikor most Szokoly Tamás nem akar Nagyvárad képviselõje lenni. A nagy csömör a politika iránt régi valóság és betegség, de nem azok betegsége, akik kérkednek vele.

III.

Ahol lehet lopni

A francia Duèz-affér megint csak erkölcstelen gondolatokat ad minden becsületes moralistának. Micsoda boldog ország az, ahol tíz-húsz millió frankot könnyebben lehet lopni, mint máshol tíz-húsz ezret. Hiszen megvan az illendõ, polgári fölháborodás a szokott mértékben. Az „antiklerikális panama” sok embernek nyakába fog kerülni, s most választások elõtt jó kis kortes-eset ez. Ám mégis megdöbben az ember, hogy aránylag micsoda nyugalommal olvassák a botrányt a franciák. Mintha még büszkék is volnának arra, hogy náluk így és ennyit lehet lopni. És mintha igazuk volna ez erkölcstelen nyugalomban, mivel a pénznek, ha igazán hatalmas, mint Franciaországban, illik istenien megbocsátónak lenni.

IV.

A bûn reklámja

A francia bulvár-lapokat az a veszedelem fenyegeti, hogy a szenzációs bûnügyek szereplõinek arcképét közölniök nem lesz szabad. Bebizonyult, hogy például egy sereg apacs-gaztett csak azért történt, mert a dicsõséget megirigyelték azok az apacsok, akiknek a fotográfiája nem jelent meg újságban. Legutóbb egy undok gyilkosság esetében tanúkul hallgattak ki nagyon szomorú hivatású víg leányokat. Egy-két lap az arcképeiket is közölte, s azóta ezek a leányok a párizsi éjszakák királynõi. Sõt, Rochefort azt hiszi, hogy valamennyi legalábbis egy-egy maharadzsa-férjet fog kapni. Szóval, a bûn reklámját törvénnyel akarja megtiltani a védekezõ polgári társadalom. Persze, hogy csak a bûn hírlapi fényképes reklámját szüntetheti meg. Mert a bûn többi reklámját ezután is a sajtó nélkül a tiszteletreméltó mai társadalom fogja végezni házi kezelésben.

Pesti Napló 1910. március 20.

Ady Endre