15. LA VIERGE FOLLE

Jézus példázata s Máté evangéliumában olvasható a tíz szüzek históriája, kiknek „az öte pedig eszes vala, az öte bolond”. Henri Bataille azt állítja, hogy õ a bibliai esetre célzott új darabjával, melynek címe „La Vierge folle”, s a Gymnase-színházban adatik. Ez csak megint azt mutatja, hogy Henry Bataille-nak még mindig az a legfontosabb dolga, hogy Bernsteinnél különbnek lássák. Valami igazán érdekes álliteratúra, amit Bataille a színpadon produkál, s megható volna ez az irodalmi iparkodás, ha õszinte is volna. De nem az, miként nem igaz a Bataille darabjának már a címe sem, nem igaz a többi sem, amit õ magából kimagyaráz vagy magába belemagyaráz. A Biblia bolond szüzei azért voltak bolondok, mert lámpásukba nem gondoskodtak olajról elõre, mikorra jön a võlegény. A Bataille bolond szüze hercegkisasszony, aki beleszeret egy már nem fiatal milliomos fiskálisba, megszökik vele, de agyon (vagy szíven?) lövi magát, mikor látja, hogy az õ férfiát a felesége nálánál nobilisabban tudja szeretni. Hol van a bibliai példázatnak ereje, szépsége és hûsége, és vajon Bataille hitte, amit el akar hitetni? Furcsa dolog, s a „Maman Colibri” íróját igazán jelessé teszi az, hogy néha mintha - érezne. Valami szerencsés keverésével a kipróbált szavaknak a kezdõ, ifjú, versíró, lírikus Bataille-t tudja meggyanúsíttatni színpadi dolgaiban. És annyira fél Bernsteintõl, hogy tudatosan hibákat követ el, színpadra dolgozó embernél súlyos hibákat, de csak azért, hogy õ literátusabbnak vélessék, mint Bernstein. Szerencsés ember, mert a Chantecler után õ jött új s valamennyire tisztességes színdarabbal, s a haragos kritikusok beléfogózhattak - Rostand ellen. Budapest és Magyarország bizonyára hamarosan megkapják a Henry Bataille darabját: nem fog kárt tenni ízlésben és egészségben. A Gymnase-ban nem rosszul játsszák, de még ahol rosszul játszanák is, megmarad némi gyanú: ez a Bataille hátha mûvészember, mert semmit se lehet tudni biztosan.

(Párizs, április 11.)

Ady Endre