16. KABOS EDE KÖNYVE

(Mária látogatói)

Kabos Edének új könyve van, mely nagyon-nagyon elolvasandó: Mária látogatói, ez a címe a könyvnek, az elsõ novellától kapott cím. Mert Kabos Ede új könyvében újabb novelláit gyûjtötte össze, az õ írói mivoltának legbeszédesebb tanulságait és szép bûneit. A címadó novella például Anatole France receptje szerint készült, bár Kabos Ede egyike a legbüszkébb és önmagát legjobban izoláló valakiknek. S mégis (Kabos is érezhette, s én pláne látom, bûnbánóan, elõször, látom): Kabos e novellájában mutatja legjobban, hogy õ a lírából kisummázott lírikus. Húsz novellájából legalább tíz olyan nagyszerû líra, hogy Kabos Edét még csak ezután fogják igazán meglátni. Mesésen becsületes íróélet volt az övé, s fölséges bizakodás kellett ahhoz, hogy Kabos ne hagyja abba hitét és írását. Õ koránérkezett ember volt, kor és divat ellen hadakozó és tele annyi érzéssel, amennyi belõle az õ idejében a legnagyobb magyar lírikust csinálhatta volna. Még ott is, ahol anekdotát mond el, ráismerek arra a Kabosra, aki az élõ Vajda Jánost a legtisztábban látta és szerette, s aki nem ijedt meg az Ady-versek legelsõ, buta vagy gonosz ostorozóitól. Író volt mindig, igazándi író, az a valaki, aki valaki, s nem egy pályára-kényszerült félember. S ma inkább író, mint bármikor, s ma kevésbé tehet róla, mint bármikor, hogy az íróságra örökölt nyavalyásságán, ti. õszinteségén fölül is túlságosan fölfegyverezte magát. Ennyi tudás, írói becsületesség és fantázia sok volt anno dacumal a magyar publikumnak, ma is sok, és sokáig sok lesz még. Viszont az echó elmaradása - miért ne valljuk be? - sok-sok tehetséget visszafejlesztett (jó szó ez az alapjában bolond szó) Kabos Edében. Hagyján, hogy elvesztette a fiatalságát; mert ezt mindnyájan megcselekedjük, de elzsibbadtak lelkében a nagy, szûz mûvészbátorságok. S mégis, ez a nem viharzó, ez a bölcs, ez a méltán kesergõ ember ma, jobban, mint valaha, író, és nagy író. Nálunk minden és mindenki lejárja magát nagyon hamar, s valaki legyen, aki tovább mer élni, mint Petõfi Sándor, évszámokban tudniillik. Ha csak író, csak írnivalóinak fanatikus bolondja, rosszul jár, mert képviselõvé kell magát legalábbis fölnyalnia. Valami konszolidálódást kezdek észlelni a magyar szellemi életben abból, hogy Kabos Ede egy új könyvet írt, s annyi könyve után ez az új könyve fejlõdést jelent.

Ny 1910. április 16.

Ady Endre