71. EGY KIS TÉVEDÉS

„Valahol messze, valaha régen…”

Egy új darabot adtak elő egy vidéki város színházában.

A darab rövid volt, de rossz.

A jelszót kiadták: sikernek kell lenni!

Egy jó tenyerû tábor készült a sikert megcsinálni.

A tábor be volt oktatva: Ordítni, tapsolni, hívni a szerzõt.

De egyre nem számítottak.

Mint jeleztük, a darab rövid volt.

Megelõzte hát egy egyfelvonásos Shakespeare-darab.

Mikor ennek vége volt, megmozdult a tábor.

„Szerzõ”, „Szerzõ”! - ordította ötven-hatvan torok.

Rendet csinálni nem lehet. Az atyafiak lelkiismeretesek voltak szörnyûen.

Már egy ismert spiritisztához folyamodtak, de az kijelentette, hogy nem képes megidézni a szerzõt. Még mindig nincs kiderítve, hogy ki volt Shakespeare.

A válságos pillanatban felszaladt a karzatra a hecc fõrendezõje, s megnyugtatta a kedélyeket.

- A szerzõ még vacsorál. Majd akkor hívják, mikor másodszor legördül a függöny. A tömeg elcsendesül. Nyugodtan várta, míg a nagy brit megeszi a vacsoráját.

És ez történt „valahol messze, valaha régen”…

Debreczeni Hírlap 1899. február 13.

Erdneyda