75. A ZILAHI INTERNÁTUS

Igen tisztelt Szerkesztõ úr, nem azért, mert Zilah város Wesselényi Kollégiuma volt az én alma materem, de igazságból és igazságért írom ezt a pár cáfoló sort. A zilahi Wesselényi Kollégium valósággal egy kis elõdobott köztársasága a még vajúdó demokrata Magyarországnak. Lehet, hogy haszon helyett ártok e becsületes denunciálással ez õsi iskola professzorainak, akik részben volt tanáraim, de egy-két kivétellel nagyon megbecsült jóbarátaim. Kincs Gyula, az igazgató, a legkívánandóbban magyar, dolgos, tudós és kultúrás ember, erõs látású, demokrata. Az internátus vezetõ tanárai lelkes, jó, okos emberek, s a zilahi internátus páratlanul modern, kényelmes, olcsó és nemes intézmény. Láttam, sõt tanulmányoztam az én régi és csodálatosan megfiatalodott iskolámat, s tudom, hogy itt szinte apostoli az az igyekezet, hogy a szegény, talentumos fiúk fölszabadulva, majdnem ingyen tanuljanak és boldoguljanak. Azt is bizonyít­hatom, hogy a zilahi diákság évrõl-évre tanultabb, csiszoltabb, komolyabb, egészségesebb. Dehogyis lehetséges Zilahon az éhségsztrájk, s megdöbbent a mindig komoly Az Est zilahi tudósítójának ez a tévedése. Egyre kevesebb lesz az igazi, liberális és a haladással eljegyzett magyar középiskola, s nagy kár volna ennek szinte prototípusát, a zilahit, diszkreditálni. Nagyon kérem, tisztelt Szerkesztõ úr, közölje ezt a néhány sort, mely jóságáért elõre hálás az ön régi híve,

Az Est 1911. november 18.

Ady Endre