83. [SEMPER IDEM]

[Gonda József könyve]

Gonda József könyvét szeretem és irigylem is, mert a Semper Idem írójánál aligha él ma hivõbb, teltebb, kulturáltabb[,] jobb magyar és író. Ha nem sértem meg vele Gondát, azt óhajtanám, hogy minden leendõ nagy sorsú magyar író ilyen feljegyzésekkel induljon útra. De ez lehetetlen, már csak azért is az, mert Gonda József maga is kész író, poéta és gondolkozó s ráadásul a legtipikusabban új, magyar publikum.

Ilyen lettem volna én, ha Isten és Sors engedik, és a forradalmár író s a békétlen intellektuel e szent kettõsségét benne nagyon megcsodálom. De jólesik tudnom, hogy ez a Gonda József nem egyedülije, hanem prototípusa egy készülõ magyar társadalom vezéreinek. Valaki, akinek hite, elszántsága, véleménye, tudása, ösztöne, sõt mûvészete van mindenhez, amit élet és hír hozzáterelnek.

Szeretem Gonda Józsefet. Párizsi lármáimban, bajaimban is annak idején könnyezõen megdöbbentett, mikor értesültem, hogy Hódmezõvásárhelyen is van - valakink. Mert ez a legnagyszerûbb dolog - persze Ignotus rögtön meglátta -, hogy ilyen Gonda terem ma már a leghihetetlenebb pusztán.

Gonda József még sok szépet, megértõt, bátrat, magyarat[!] s esetleg egészen újat is fog a fejünkhöz vágni, és mi szívesen tartjuk a fejünket.

Adjon Isten - akiben ilyen egyszerûen talán Gonda se hisz, de aki van valahogy - nekünk sok ilyen nagyszerû, magyar intellektuelt.

A Jövendő 1912. január

Ady Endre