10. LEVELEK A HAZÁTLANSÁGBÓL

A híres Bolondok Tornya

Graz, június 23.

Szeretném a jó stájereknek megmagyarázni, hogy ez a kies hely a Mura mellett, melyet õk Bolondok Tornyának csúfolnak, jobban megérdemelné például a Kis-Magyarország nevet. Negyedik hónapja élnék már itt, s várnám az életet, ha jönne, de ide csak magyarok jönnek, egy hónap óta egyre többen, s már olyan sokan, hogy aggodalmas. Néha úgy képzelem, hogy színházasdit játszunk - haza, Budapestre s Nagy-Magyarországra, éles, bolondos, szociális komédiát, s kár, hogy az összes közönség három orvos, néhány közénk tévedt nem magyar társunk és mink [!], játékos magunk.

Több futóbolond aránylag nincs itt, mint odahaza, de mániás nem bolond sincs sokkal kevesebb, a személyek változnak, mint otthon a miniszterek, de komoly változás éppúgy nincs, mint otthon, Nagy-Magyarországon. Egyébként pedig tessék elgondolni egy divatos osztrák szanatóriumot, hova majdnem csak magyarok járnak, s ahova minden magyar társadalmi nyavalya elküldte a maga demonstrálóját.

Nem mondhatnám, hogy ezt a doktoraink így látják, holott egyébként igen kiváló emberek, akik más jövésû emberanyagot gyökeresen vizsgálnának és gyógyítanának, de mi (az egyik orvosunk szerint) csak amolyan mosolyognivaló Árpádsohnok és Jakobsohnok vagyunk. Kissé csodálkoznak ugyan olykor, hogy mi, Izraelek és Bendeguzok magunk között is annyi ellenséges törzsre tudunk szakadni, de elnéznek fölöttünk, félmûvelt, lajtántúli gyermekek fölött.

Szóval itt a Mura mellett szentnek tartják a bolondot, legalábbis ha magyar, ki szaporán s gavallérosan bolondul meg és fizet, de azonfelül természetes is, hogy a magyar - bolond. Aztán érdeklõdnek, vagy mutatják, hogy érdeklõdnek: hogyan is hatnak ránk a honi hírek, mivel honi hír sok volt négy hónap óta, s meglátszott a hatás minden frakción. Mert itt valamennyi jelentõsebb magyar kaszinó népe egy kisebb vagy nagyobb csoporttal képviselõdik, csak éppen hogy az asszonyok dominálnak, de hiszen otthon is az asszonyosság, sõt anyám­asszonyság az úr.

Lapozgatok a szanatórium büszke annaleseiben, s kiderül, hogy 1885 óta majdnem minden valamelyes nevezetességû vagy jelentõségû magyar megfordult itten. S akik nem kerültek ide, mondja mosoly[o]g[v]a a három doktor legfilozófusabbja, azokat bizonyosan szigorúbb intézetekbe kellett vagy kellene becipelni.

Szemeim kitágulnak, s visszamerednek azon idõbe, mikor húsz fajtájú népbõl kellett annak a valaminek összetevõdnie, mely ma magyarság névre hallgat. Ilyen Bábel, ilyen Bolondok Tornya volt mindig a mi sorsunk és helyünk, ilyen egészséges és ilyen egységes, mint itt Kis- és otthon Nagy-Magyarországon.

Egyébként pedig aránylag vidáman élünk, ha utáljuk is egymást, eljuttatjuk egymáshoz a hazulról kapott híreket s finom, víg és szomorú pletykákat. Vigyázzon Budapesten mindenki, aki él, mert mi itt Graz mellett, a Bolondok Tornyában mindent, de mindent megtudunk, sõt sokkal többet a mindennél, éppen úgy, mint Budapesten.

PT 1913. július 1.

Ady Endre