43. DISPUTA

Nem érzi[k] meg, tudom, hogy én most olyan privilégiumot követelek, ami talán csak egy Tisza-csinálta fõrendes grófnak járhat. De nem is követelek privilégiumot, csupán az egészen gyöngék miatt szólok, akik olykor nekem erõs valakik lehetnek, mint már voltak is. Lengyel Menyhért jó barátom valami esztendõre szóló lírikus naplóból közölt a lapunkban mutatót a múltkor, s nekem ötesztendõs tervem egy esztendõrõl verses naplót írni. Hatvany Lajos barátom biztatott e terv fölötlésekor legjobban írni: megírni minden nap életét, tehát líráját s az napokét is, amelyekben üreseknek véljük magunkat. E forma nem az enyém, de mindenkié, a Lengyelé is, de hátha mégis belekezdenék az én lírikus naplómba? Persze saját naptári évem szerint: egyik kötetemtõl a másik újig, szóval szépen és naivan. Ha netán megkezdem az én esztendõs, verses naplómat, ne gyanúsítson majd senki avval, hogy példát kaptam. Viszont Lengyel Menyhért írja tovább, mert érdekes, komoly és értékes, amit napjairól sok körültekintéssel, de szépen megír.

Ny 1914. február 1.

Ady Endre