54. [BESZÉD AZ ORSZÁGOS POLGÁRI RADIKÁLIS PÁRT NAGYVÁRADI SZERVEZETÉNEK ALAKULÓ ÜLÉSÉN]

Hölgyeim és uraim,

nem jöttem én Nagyváradra azért, hogy beszédet mondjak, és rosszul csináljam azt meg, amit kiváló barátaim nagyszerûen, jól, értõen és meggyõzõen tudtak és tudnak megcsinálni. Nagyváradra nehezen és bármiképpen el kellett jönnöm pártunk zászlóbontásakor, nem régi és mégis olyan régi idõk tanújaként mementóembernek. Nagyváradi bizonyságot akarok tenni a tegnapi Nagyvárad haladó polgársága, nemesebb intellektusa, a Társadalomtudományi Társaság, a Huszadik Század, e fölséges példájú, fanatikus hitû és buzgalmú folyóirat régi, állandó hatása s mindenekfölött legnemesebb ébresztõnk, elnökünk, vezérem, Jászi Oszkár mellett. És ha szabad, az én nem gyáva, bár szerény pennám vagy ceruzám mellett, mely Nagyváradon majdnem másfél évtized elõtt már a mi most formált pártunkhoz szólhatott, mielõtt ez a párt lett volna. Voltak gyöngék, alkuvók vagy hitetlenek, akik a mi most összesereglett, megnövekedett táborunktól talán elmaradtak, de önök itt igazolói annak, aminek én is tanújaként jelentem meg, hogy ebben a mûvelt nagyvárosban élt a kultúra és igazság-áhítat, a radikalizmus már régen, s most, íme, gyönyörû, lelkes tábora van. Engedjenek meg nekem egy kis lírát: üldözésekre, sõt börtönökre is emlékezhetem, de gyönyörû, nemes küzdelmekre is, melyet majdnem másfél évtized elõtt itt folytattunk. Köszönöm Nagyváradnak, Nagyvárad intellektuálisainak, független polgárságának, hogy most az eredmény boldog büszkeségével nézhetek vissza a régi harcokra s bizakodva a jövõbe.

[1914. június 28.]