55. AZ ÚJ GYÜLEKEZET

A Nyugat matinéján állottam utolszor szemben az én nagyváradi publikumommal. Aggodalmas idõk jártak akkor: mindenki szerette az irodalmat Nagyváradon is. Gondolom azonban, hogy Nagyváradon is javult azóta a helyzet, s a mitläuferek elmaradtak. Az irodalmat azok szeretik csak, akiket az irodalom is pirulás nélkül szerethet. Szóval a Nyugat matinéján hatalmas, lázas[,] kíváncsi publikumot láttam. De nem láttam még soha Nagyáradon azt a publikumot, amelyet ma látnom lehetett.

Ma Nagyvárad, az a Nagyvárad mutatta meg magát, akirõl valaha csak magunkat ámító álmaink voltak. Azok, akik ma a mi zászlóbontásunkra eljöttek, nem jöttek divatból, sem unalomûzés okából. Gõzfürdõs levegõjû volt a zsúfolt nagyterem, és fáznia kellett volna mégis minden megjelenõnek. Terror korszakában, a legkicsinyesebb, legmegalázóbb terror korszakában Nagyvárad bátor, hivõ lelkét mutatta meg a mai gyülekezet.

Büszke és boldog voltam, hogy tizenkét évvel ezelõtt merészeltem már hinni, ami ma beteljesülésnek indult.

Új Nagyvárad 1914. június 30.

Ady Endre