56. KISBÁN MIKLÓS KÖNYVE

(A haldokló oroszlán)

Kisbán Miklós Naplegendájáról én írhattam annak idején majdnem legelsõnek, s nem bántam meg azóta, hogy megdicsértem akkor e Kisbánt. Tudtam, hogy e Kisbán - gróf Bánffy Miklós, s fájdalmas örömmel írhattam meg azt is, mennyivel különb, fogékonyabb, kultúrásabb a jó magyar mágnás a pökhendi szolgabíró-fajnál. Azóta Bánffy-Kisbán valahogyan finomabban, mûvészibben éli azt az életet, amely miatt Bölöny intendáns öreg édesapja komédiásnak csúfolta a fiát. De e novellás könyve azt mutatja, hogy az íróság megmaradt szerelmének, örök, tehát szent bolondságának, s hogy szeretne komolyak által is komolyan vétetni. Bûn volna Kisbánra azt mondani, hogy dilettáns, mert nem az, hanem a legszebb értelmû és úriságú amatõr-író. Megható e szép magyarságú novellák követelõzése, naivsága, mely diadalmasan bukkan rá elintézett elevenségekre[,] s önképzõköri gondossága. Egy kivételes intelligenciájú asszony-barátom figyelmeztet reá, hogy néhol-néhol Kemény Zsigmondot juttatja eszünkbe ez a könyv. Való, hogy az erdélyi mágnásírók emlékeztetõ mécse egy kicsit, s fájdalmas, hogy nem lehetett az õ tovább, magasabbra lobogásuk. De nem lehet biztosra venni semmit, hátha a mai amatõr megunja a komédiát, s egyre-kettõre egy új könyvvel az lesz, amiknek bizonyosan álmodni szokta magát. Kisbán Miklós könyve így is kuriózus és jeles írás-esemény, s talán Bánffy Miklóssal egyezkedve kapunk hamarosan valamit, elõkelõt, mûvészit s Kemény Zsigmondhoz méltó Kisbán-könyvet.

Ny 1914. július 16.

Ady Endre