57. KOZÁRI GYULA KÖNYVE

(Pascal. Az Emberi okmányok második kötete)

Katona-pap írta ezt a könyvet, óvatosan persze, mert kellett a cenzor „nihil obstat”-ja s a váradi püspök, akinek a könyvet írója ajánlotta, „imprimatur”-ja. Kozári nyugtalan katolikus (hadapródiskolai tanár), ki egy kicsit hasonlít a zabolátlan és zseniális Czirbusz Géza egyetemi professzorhoz. Elsõ ilyen könyve a mi irodalmi forrongásunkról szólt, s nagy és szép dolog, hogy sok évvel ezelõtt ez a katolikus pap mellénk, újakhoz, állott. Ez a könyve természetesen csak a pietista, elvallásosodott Pascalt írja le, de rengeteg olvasottsággal, adattal, újsággal.

A francia XVII. századnak alig volt kiválóbb, példázóbb képviselõje Pascalnál, s mintha a mi szegény korunk hajlandósággal bírna a XVII. századba visszavágyáshoz. „Pascal lelke gyõz­he­tet­lenné vált Istenével” - írja a filozófus és filozófiaíró Kozári egy szerencsétlen összevetésé­ben Széchenyi Istvánunknak Pascallal. Mégis, bármilyen keresztény és megengedett írás a Kozári könyve, kilázad belõle minden lapon a kutatás, a látás. Szép, ha megkötött könyv is, elmélyesztõ, s különösen ajánlatos a mai embernek Pascalról tudni, mikor tudásai talán mindenrõl olyan hiányosak és kétségekbe kergetõk.

Ny 1914. augusztus 16. - szeptember 1.

Ady Endre