75. A JOGÁSZ ÉS TISZTVISELŐ KÖR JELMEZBÁLJA

Isten veled, Karnevál!…

Isten veled, mámoros jókedv, édes könnyelmûség: Karnevál meghalt, s ti is elmúltatok.

Kacagó éjszakák varázsa nem csábít már többé, gondtalan odaadás, mámoros élet, arany könnyelmûség tovább már ne kísértsetek: Karnevál meghalt, hamut a fejekre, zokogjunk, vezekeljünk, göröngyös úton vándoroljunk tovább…

Isten veled, te szép, te ragyogó farsang! Isten veled Karnevál!

*

Meghalt a farsang, mámorba fulladva halt meg Karnevál, de Istenemre, szép temetése volt!…

Koporsójára dobtuk a tél összes virágát: koporsója körül ravatalt állottak a legszebb virágok, a legszebb leányok…

Így szép az elmúlás. Mámorba fulladva átálmodni magunkat egy más világba.

Így szép az elmúlás, így szép a temetés - kacagva, dalolva válni el.

Karnevál herceg, irigylem a halálod!

*

A hamvazás napjának hajnala piroslott az égen, és még mindig szólott a zene, táncoltak a párok.

Sohse halunk meg! Éljen a jókedv! Éljen az édes mámor! Ezek voltak a jelszavak.

…És ma porba hullunk, vezekelünk…

Debreczeni Hírlap 1899. február 15.