70. TÁVOL A CSATATÉRTÕL

I.

A finom Péter

Azért finom, mert román falujából városba került, s ott kikelt benne az õsi rejtõzködõ finomság. Nem vágták le a lábát, tehát vissza kellene mennie a harctérre, s a nálánál még finomabb emberek vallatták a búcsúzásnál.

- És embert öltél-e, Péter, a háborúban? - merthogy ez borzasztó.

- Húszig csak számláltam - mondotta Péter -, s azután már nem, mert azután már mindegy.

Azután már mindegy: egészen leányos, szép arca van Péternek, ha még megvan, s belepirult e vallomásba.

Világ 1915. április 25.

Ady Endre